A Lengyel királyság megalakulása

     A lengyel törzsek egységét a Piast-család kovácsolta össze a 10. században. A kereszténységet I. Mieszko (969-992) vette fel 967-ben. Központja Gnieznó volt. Utódja, Vitéz Boleszláv (992-1025) küzdelmet kezdett a német terjeszkedés ellen. Sikerrel, mert a római keresztény Lengyel Királyság Európa egyik erős és önálló államává vált.

     Boleszláv halála után a lengyel állam nagy harcban állt a terjeszkedő német-római császárokkal, akiknek hűbéruraságát időként kénytelenek voltak elismerni. A Lengyel királyság több fejedelemségre hullott, mint pl. Nagy-Lengyelország, Kis-Lengyelország stb.

     A 12. század második felében a széttagoltság tovább folytatódott és a 13. század elején már 23 részfejedelemségből állt az ország.  A lengyelek legnagyobb ellenfelei ebben az időszakban: Magyar királyság Halics területének birtoklása miatt, a Német Lovagrend az ország észak-keleti határvidéke miatt.

     Lengyelország akkor kezdett komolyabb szerepet játszani az európai politikában, amikor Wladyslaw Lokietek Sandomierz fejedelme volt. Ő hajtotta végre a lengyel fejedelemségek egyesítését és 1320-ban a pápa engedélyével Krakkóban királlyá koronázták. Az ország ezek után gazdaságilag fejlődésnek indult. Sőt a Magyar királysággal jó kapcsolatokra tettek szert, mivel kellett a magyar szövetség a Luxemburgok igényt tartottak a Lengyel királyságra.

     Lokietek fia, III. (Nagy) Kázmér (1333-1370) lett a lengyel király. A cseh-lengyel ellentét az 1335-ös visegrádi királyi találkozó simította el. Károly Róbert (1308-1342) magyar király, Luxemburg János cseh király és Nagy Kázmér lengyel király találkozóján a cseh király jelentős összeg fejében lemondott a lengyel trónigényéről, a Német Lovagrend pedig visszaadta az elfoglalt kujaviai területeket. Közös gazdasági intézkedéseket is hoztak Bécs árumegállító joga ellen. 1339-ben újabb találkozóra került sor Visegrádon, ahol a Luxemburgokat Károly képviselte. Itt került szóba Lajos magyar trónörökös igénye a lengyel királyságra, Kázmér gyermektelen halála esetén. A megállapodás 1355-ben létre jött.

     Nagy Kázmér előbb a Német Lovagrenddel, majd a litvánokkal állt harcban (Halics birtoklásáért). 1368-ban Kázmér megalapította a krakkói egyetemet. 

     1370-ben Kázmér halálával kihalt a Piaszt-ház férfi ága, s a lengyel trónt I. (Nagy) Lajos (1342-1382) magyar király örökölte. Lajos nem volt népszerű, keveset tartózkodott az országban és nem is védelmezte sikeresen a lengyel területeket. 1374-es kassai privilégiumban a király csökkentette az adót és kötelezte magát arra, hogy csak lengyel tisztviselőket nevez ki. Mivel nem volt fiú utódja, a lengyel trónra lányát Máriát jelölte, de a királyné Hedvig lett, akinek a lengyel nemesség szabta meg, hogy a férje a litván fejedelem a későbbi lengyel király Jagelló Ulászló (1386-1434) legyen. A lengyel-litván unió komoly tényezővé vált az európai politikában. A két országot, mint Lajos idejében Magyarországgal is, perszonálúnió fűzte össze. 1410-ben a grünwaldi ütközetben Ulászló legyőzte a német lovagokat, majd 1457-ben a lengyelek megszerezték a német lovagrend székhelyét Marienburgot, sőt a toruni békében a lengyelek megszerezték Nyugat-Poroszországot és Gdansk kikötőjét, s ezzel kijutottak a Balti-tengerre.

     A 15. században a köznemesség politikai súlya megnövekedett, megalakult a rendi országgyűlés, a szejm. A központi kormányzatot a királyi tanács (senatus) irányította. A 15. század végére Lengyelország rendi monarchiává vált, akinek nagy ellenfele keleti szomszédja Orosz cárság lett.

A Cseh királyság megalakulása

     A 10. század elején jött létre a cseh állam alapja. A központosítás és a kereszténység felvéte a Přemysl család nevéhez fűződik. A csehek Rómát, a nyugati kereszténységet ismerték el, s nem a bizánci irányzatot. Földrajzi helyzeténél fogva a fiatal cseh állam az állandó német támadások célpontjává vált. Erre az időre tehető I. (Szent)Vencel (907-935) fejedelem harca a németekkel, aki elismerte a Szász-ház fennhatóságát és vállalta, hogy birodalmi adót is fizet. Vencel a mai napig legendás alakja a cseh történelemnek.  Az állam tehát már az alakulása idején politikai függésbe került a Német-római birodalommal szemben. Alárendeltségét az is fokozta, hogy fejedelmei a német császároktól kapták királyi koronájukat. Csehország részleges önállóságát évszázadokon megtartotta ugyan, de később a Német-római császárság része volt.

     A cseh fejedelmek 1212-ben az ún. szicíliai aranybulla értelmében megkapták a királyi koronát II. Frigyes császártól. Az aranybulla a csehek számára örökletes királyi címet biztosított. Ezt a címet először I. Přemysl Ottokár (1197-1230) viselhette. A trónon fia, I. Vencel követte, akit halála után I. Přemysl Ottokár unokája és Vencel fia  II. Přemysl Ottokár (1253-1278) követett. Közép-Európa legnagyobb hatalmú ura, a kereszténység és a birodalom védelmezője volt és harcos, hódító politikát folytatott. Ezért szembe került a pápával és a német fejedelmekkel. Megszerezte az osztrák tartományokat, kibékült a lengyel Piasztokkal és Lengyelországnak védelmet ígért. Az osztrák területek miatt háborúba keveredett IV. Béla magyar királlyal, sőt 1260-ban a krossenburgi csatában legyőzte IV. Bélát és fiat.  Ottokár uralkodásának utolsó szakaszában a legnagyobb ellenfele mégis I. Habsburg Rudolf volt, mert mind a ketten igényelték a német-római császári trónt. Ezt helyzetet kihasználta IV. (Kun) László magyar király a gyengébb Rudolfot támogatta Ottokárral szemben. 1278-ban a morvamezei csatában az egyesült magyar sereg és Rudolf serege nagy győzelmet aratott II. Přemysl Ottokár felett, aki az ütközetben lelte halálát. II. Přemysl Ottokár uralkodása idején főképp városok és várak építésében jeleskedett, s ennek köszönhetően fellendült a gazdasági élet a Cseh királyságban.

     II. Přemysl Ottokár halála után a cseh trónt, a fiatal II. Vencel (1278-1305) örökölte. Mint fiatal király leszámolt az ellene lázadó engedetlen nemességgel, sőt azt is elérte, hogy a német-római császárok elismerik felmentették őt hűbéri kötelességei alól. Az ő idején a cseh gazdaság megerősödött, sőt maga a király is nagy gazdagságra tett szert. Ezt annak is köszönhette, hogy a birtokába több ezüstlelőhely került. A királyi hatalom jeléül jó minőségű ún. prágai garast veretett. Támogatta az irodalmat és a művészeteket is. Ügyes politikájának köszönhetően 1300-ban megszerezte a lengyel királyi koronát, majd 1301-ben az Árpád-ház férfi ágának kihalása után  fia, Vencel, számára igényelte a magyar királyi trónt, aki V. László néven 1301-től 1305-ig magyar király volt. 1305-ben meghalt II. Vencel és a cseh trónt fia III. Vencel (1305-1306) örökölte. III. Vencel 1305-től cseh és lengyel király, a magyar királyi koronáról lemondott Bajor Ottó javára 1305-ben. 1306-ban a lázadó lengyelek leverésére sietett, amikor meggyilkolták őt Olmütz várában. III. Vencellel 1306-ban kihalt a Přemysl-ház férfi ágon.

     Přemysl-ház kihalása után a cseh trónra Luxemburg János (1310-1346) lépett. A csehek „idegen királynak” is nevezik, mivel a külföldi események érdekelték. Diplomáciai és katonai sikerei mégis sok hasznot hoztak az országnak. Pl. 1319-1329 között a cseh koronához csatolta Felső-Lausitzot, majd 1335-ig megszerezte a sziléziai hercegség java részét. 1335-ben lemondott a lengyelországi trónigényéről. Fiát, Vencelt (a későbbi IV.Károly cseh királyt) kinevezte morva őrgrófjának 1333-ban, s ezzel a lépésével lényegében rábízta a cseh föld igazgatását is. Sőt támogatta fiát a német-római királyi korona megszerzésében támogatta. Francia származása miatt jó viszonyban volt a francia királyokkal, ezért az oldalukon szállt harcba a százéves háborúban (1337-1453) az angolok ellen. 1346-ban a crécy-i csatában esett el.  

     Luxemburg János után a cseh trónra 1346-ban fia, IV. Károly (1346-1378) lépett. A cseh történelem legnagyobb uralkodója. 1333-1349 között morva őrgróf volt, 1346-tól cseh- és német király, 1355-től német-római császár, 1355-től névlegesen itáliai, 1365-től koronázott burgung király. Vencel a francia királyi udvarban nevelkedett, s ott vette fel a Károly nevet. IV. Károlynak sokat köszönhet Prága. 1348-ban a főváros területét az Új Várossal (Nové Město) bővítette és ugyan ebben az évben alapította Közép-Európa leglátogatottabb egyetemét, a Karolinumot. Prága ekkor kapta Észak-Rómája elnevezést. 1357-ben kezdte építeni a Moldván a híres Károly-hidat. Prágától nyugatra építette meg Karlstein várát.

     1356-ban adta ki az aranybullát, amelyet a Német-római birodalom alkotmányába is belefoglalt, amellyel a császári hatalmat ásta alá a német fejedelmek előtt. A cseh rendek sem akarták elismerni a Maiestas Carolina levelét, amelyben az uralkodói jogkör szélesítését akarta elérni a Cseh királyságban.

     Károly mélyen vallásos és nagyon művelt uralkodó volt, aki öt nyelven beszélt. Maga is foglalkozott írással pl. önéletrajza a Vita Caroli c. és a Legenda Szt. Vencelről c.

     IV. Károly halála után a cseh trónra fia, IV. Vencel (1378-1419) lépett. Már 1376-ban megválasztották német-római királynak, de 1400-ban a rensei gyűlésen elvették királyi címét, és helyébe III. Ruprecht pfalzi grófot választották. Az ő uralkodása idején tört ki a Cseh királyságban a huszita felkelés. Az uralkodó kezdetben nyíltan támogatta Husz János prédikátor és egyetemi tanárt ás tanait, majd később ellentétbe kerültek az ún. bűnbocsátó cédulák miatt. Öccse, Luxemburg Zsigmond (1387-1437) magyar király és 1410-től német-római király, 1419-től cseh király és 1433-tól német-római császár ígérete ellenére Husz Jánost a konstanzi zsinaton 1415-ben eretneknek nyilvánították és elégették. Ezért 1419. júl. 30-án a husziták a huszita ellenes királyi hivatalnokokat kidobtak az ablakból (újvárosi defenesztráció) és kitört a huszita felkelés. A király IV. Vencel utólag ugyan a történteket jóváhagyta, de nem sokára meghalt. A trónra így testvére Luxemburg Zsigmond király (1419-1437) került1419-ben.

A huszita mozgalom a Cseh királyság területén:

     1378-ban a pápai székbe két pápát is választottak. Prága is reagált a római katolikus egyház problémáira és több prédikátor is elkezdte tevékenységét a királyság területén. Ilyen prédikátor volt Husz János a prágai egyetem tanára. Szerinte minden rossznak és elégedetlenségnek a gyökerét az egyházi méltóságok gazdagságában látta. Fellépet a bűnbocsátó cédulák árusítása ellen.  1415. júl. 6-án Huszt, mint eretneket elítélték a konstanzi zsinaton és máglyán elégették.

     Az ítélet óriási felháborodást váltott ki a Cseh királyságban, ennek eredményeként 1419-én kirobbant Prágában a huszita háború (1419. júl. 30-án a husziták a huszita ellenes királyi hivatalnokokat kidobtak az ablakból (újvárosi defenesztráció)). Husz tanítását követték a husziták, amelyek igaz keresztényeknek tartották magukat. Igaz hitüknek a kehely volt a szimbóluma. A husziták programja:

1. Isten igéjének szabadon s a nemzet nyelvén prédikáltassék,
2. az úrvacsora mindkét szín alatt kiszolgáltassék,
3. a papságtól a világi javak vétessenek el, a papság térjen vissza az apostoli szegénységre,
4. a papság közé szigorúbb egyházfegyelem hozassék be.

          A husziták soraiban két irányzat alakult ki: a kelyhesek (zászlajukra jelként az úrvacsorázó kelyhet festették, ők a gazdagabb és mérsékeltebb réteget képviselték) és a táboriták (a városi és falusi szegények, akik a szentföldi Tábor-hegy nevét választották összetartásuk jelszavának. Ők alapították meg Tábor városát, ahol mindenki egyenlő volt.) A husziták jó harcosok voltak, akiket két tehetséges vezér Ján Žižka, majd halála után Prokop Holý vezette őket.

    A pápa és Zsigmond császár meghirdette a husziták ellen a keresztes háborút, a szent kereszt nevében. Sorozatos vereségek láttán a pápa és a császár szembefordította egymással a korábbi szövetségeseket, a kelyheseket és a táboritákat. A magukra maradt táboriak Prokop Holý vezetésével Lipanynál az ún. „testvér gyilkos”csatában 1434-ben döntő vereséget szenvedtek. A huszita tanok azonban tovább terjedtek, Magyar királyságban is éreztetve hatásukat.

     Hunyadi Mátyás (1458-1490) magyar király idején a Cseh királyságban Podjebrád György (1458-1471) uralkodott. Podjebrádra a pápa és III. Frigyes császár egyaránt neheztelt. A pápa a huszitizmusra, Frigyes pedig a német császári koronára váló törekvése miatt. Mind a ketten háborúra biztatták Podjebrád ellen Mátyás királyt. A tíz évig tartó háborúban (1468-1478) Mátyás el is hódította a Cseh királyságtól Morvaországot, Sziléziát és Luzáciát (Lausitzot). 1469-től a katolikus cseh-morva-sziléziai rendek cseh királynak is megválasztották Mátyást cseh királynak.

     Podjebrád György fiait mellőzve II. (Jagelló) Ulászlót (1471-1516) ajánlotta a cseh trónra. 

Felhívás a Czuczor Gergely AI tanulóihoz!

Kedves tanulók! A blogon 4-5 alkalommal a történelemből kérdések lesznek feltéve. Minden egyes körben a helyes megoldók (90% és az felett, vagy a 3 legjobb) 1-s osztályzatot kapnak szorgalmukért. A beküldők közül a legtöbb jó megoldással rendelkező tanuló (esetleg tanulók, ha több ügyes is akad) az évvégén különleges ajándékban  részesül.

1. Milyen ókori népek hozták létre az alábbi városokat?

A, Ur

B, Türosz

C, Babilon

D, Szidón

E, Mohendzso-Daro

F, Büblosz

G, Memphisz

H, Perszepolisz

2. Melyik nép kultúrájából maradtak ránk az alábbi alkotások?

A, Biblia

B, Ipu intelmei

C, Gilgames-eposz

D, Halottak könyve

E, Védák

F, Dalok könyve

3. Melyik nép istene volt?

A, Brahman

B, Ozirisz

C, Tammuz

D, Thot

E, Siva

F, Izisz

G, Visnu

4. A középkor politikai életében rendkívül fontos szerepet töltöttek be a dinnasztiák. Párosítsátok a megfelelő dinasztiákat a megfelelő uralkodókkal!

A, Plantagenet

B, Capet

C, Přemysl

D, Habsburg

E, Luxemburg

F, Valois

1, II. Ottokár

2, I. Rudolf

3, IV. Károly

4, II. Henrik

5, VI. Fülöp

6, II. Fülöp Ágost

5. Mely országok történetéből ismertek az alábbi fogalmak? Magyarázd is meg a fogalmakat!

A, Tümen

B, Kanton

C, Sóhajok hídja

D, Defenesztráció

E, Pomesztye

6. Alább csatahelyeket és azok évszámait soroltam fel. Párosítsd a megfelelő évszámot a megfelelő helyszínnel!

A, 1176

B, 1240

C, 1242

D, 1278

E, 1315

F, 1346

G, 1380

H, 1389

I, 1410

J,1434

1, Morgarten

2, Rigómező

3, Morvamező

4, Néva

5, Grünwald

6, Crécy

7, Csud-tó

8, Legnano

9, Lipány

10, Kulikovó

7. A következőkben a nagy francia forradalom korában élt történelmi személyiségeket kell megneveznetek. Ki volt

A, a gyűlölt „osztrák nő”?

B, XVI. Lajos minisztere?

C, a „megvesztegethetetlen”

D, az emberi és a polgári jogok első megfogalmazója?

E, Capet Lajos?

F, a „jemappesi győző”

G, a „terror arkangyala”

H, a „trafalgári győző”

I, Autun püspöke, Napóleon híres diplomatája?

J, a „felvilágosult zsarnok”

8. Magyarázd meg tömören ezeket a fogalmakat!

a, ipari forradalaom

b, bérmunkás

c, luddizmus

d, chartizmus

e, nemzeti műhely

f, konzervativizmus

g, liberalizmus

h, szabadkőműves

9. Híres mondás, kifejezés a „ te csak házasodj, ó boldog Ausztria!”. Nyilvánvalóan a dinasztikus politikára utal. Az alábbi kérdések ilyen dinasztiákra, uralkodói házakra vonatkoznak.

A, Ki volt I. Jakab angol király anyja?

B, Ki volt I. Jakab fia?

C, Ki volt II. Jakab veje?

D, Hogy hívták a francia uralkodóházat a XVII-XVIII. században?

E, Poroszország melyik dinasztia uralma alá került?

F, Melyik dinasztia tagja volt I. (Nagy) Péter?

10. Állapítsátok meg, hogy melyik mai ország területén találhatók az alábbi földrajzi helyek!

A, Csernovci

B, Krakkó

C, Újvidék

D, Gyulafehérvár

E, Elszász-Lotharingia

F, Fiume

G, Trieszt

H, Anatólia

I, Sévres

J, Lausanne

11.  A két világháború közötti világtörténelem. Mit tudsz az alábbi fogalmakról?

a, a hosszú kések éjszakája

b, bolsevik forradalom

c, a rapallói szerződés

d, New Deal

12. Merényletek a XX. században. Az alábbi dátumok politikai merényleteket jelölnek. Kik voltak az áldozatok? Adjátok meg a „foglalkozásukat” is!

a, 1914. június 28. – Szarajevó

b, 1918. október 31. - Budapest

c, 1934. július 25. - Bécs

d, 1934. október 9. – Marseille

e, 1963. november 22. - Dallas

                                                                 

Kedves tanulók a megoldásokat A4-s papapíron kérem leadni ellátott névvel és osztállyal!Az első kérdéskör megoldásainak határideje: 2012. december 10.

Érdekesnek találom ennek a filmnek is a megtekintését. Mindenképp a hatodikos diákjaimnak a figyelmébe ajánlom! II. Ramszesz egyiptomi uralkodóról szól!

Érsekújvár várának rövid története

     Érsekújvár történelmi-hadászati szerepe a török terjeszkedés kezdetőig nyúlik vissza. Az 1526. augusztus 29-i mohácsi csatavesztés a magyar történelem egyik legtragikusabb eseménye volt. 1541. augusztus 29-én a török sereg megszállta a magyar fővárost és egyben királyiszékhelyet Budát is. Sőt már 1543. augusztus 10-én elfoglalták a törökök az ország másik erősségét, Esztergomot. E sikeres előrenyomulás miatt a Magyar királyság 1526 és 1541 között nem tudott erős végvárvonalat kiépíteni.

      Az ország védelmének érdeke megkívánta egy új védelmi vonal kiépítését mélyen bent az ország területén. A védelmi vonal legerősebb várai: Szigetvár, Kanizsa, Győr, Érsekújvár, Eger, Tokaj és Szatmár. 

      Az érsekújvári erődítményt kétszer alapították. Az első vár 1545 táján épült a Nyitra folyó partján az esztergomi érsek léki birtokán. A léki vár alapítója Várday Pál (1483-1549) esztergomi érsek volt. A vár magyar módra épült, négybástyás és két várkapus palánkvár (castellum) volt. Később Várday halála után Oláh Miklós (1493-1568) esztergomi érsek a várat tovább építette és megerősítette. Róla nevezték el Oláh-Újvárnak. E vár erőssége kb. 300 főt kitevő lovasságból és gyalogságból állott. A vár feladata az volt, hogy megakadályozza a hódoltság terjeszkedését, és védeni a falvakat a török portyázásoktól. 

    

     Sajnos az erődítmény nagyobb katonai támadásnak aligha tudott ellenállni, ezért 1571 nyarán Verancsics Antal (1504-1573) esztergomi érsek és a király biztosai: Salm Miklós, Zserotin Frigyes és Proznovszky Primiszló kijelölték az építendő új vár helyét a Nyitra folyó jobb partján elterülő Gyorok érseki birtokon.  Érsekújvár építői és tervezői az olasz Baldigara fivérek, Giulio és Ottavio voltak. A legmodernebb hadászati elvek alapján felépült szabályos hatszögletű vár csúcsait egy-egy korszerű új olasz rendszerű füles bástya erősítette. A vár feladata nem csak az volt, hogy a közvetlen környéket védelmezze, hanem megakadályozza az oszmán haderő Bécs felé irányuló előretörését. A részben égetett téglából épített várfalak külső kerülete 3 km, a falak 10 m vastagságúak voltak, szélességük 18 m volt. Az erődítést övező 35 m széles és 4,5 m mély vizesárkot a Nyitra folyó vizével töltötték fel. 

     A várnak hat bástyája (Forgách, Zserotin, Frigyes, Császár, Ernő és Cseh) és két kapuja (az esztergomi és a bécsi) volt. Az egyedüli bástya, ami megmaradt az utókor számára a Forgách bástya. Az 1573-ban kezdődő Érsekújvár építése 1580. október 2-én fejeződött be. A vár első kapitánya Forgách Simon gróf lett. 

      Érsekújvár a rendi felkelések ideje alatt is a törökellenes harcok védelmi rendszerének központját képezte, tehát egy időben itt székelt a főkapitányság is. Az 1621. december 31-én megkötött nikolsburgi béke értelmében Érsekújvár királyi erőd lett.

       1662 őszén a Magas Porta hadjáratot indított a bécsi császár ellen, mivel megszegte a zsitvatoroki békeszerződést. Bécs előtt az oszmán had útjában három erős vár állott: Győr, Komárom és Érsekújvár. A törökhad vezetője Köprülüzáde Ahmed pasa volt, akinek a történelem a Fazil (erényes) nevet adta. A török sereg 1663. augusztus 10-én tábort vert a Zsitva folyónál. A törökök létszáma kb. 52 000 fő volt. Újvár védő serege kb. 3000 gyalogos és 500 lovas katonából állt. A főparancsnok Forgách Ádám volt. Az érsekújvári erőd 1663. szeptember 4-én török kézre került. Érsekújvár egyik legrégibb épülete, ami mind a mai napig megmaradt, a Fő téren álló római katolikus templom, amely 1580 körül épült.

      XI. Ince pápa sürgetésére 1684-ben létre jött a Szent Liga. Amelynek döntő szerepe volt abban, hogy Magyarország felszabadult a török uralom alól. Lotharingiai Károly herceg lett az egyesített sereg fővezére. 1685. június 7-én Heister ezredes katonáival körülzárta Érsekújvárt és mintegy 43 000 katonával megkezdte a vár ostromát. Az ostrom irányításával Caprara tábornok lett megbízva, aki 1685. augusztus 19-én elrendelte a haditanács támogatásával az általános rohamot a vár ellen, s rövid csatározás után Érsekújvár 22 évi oszmán uralom után felszabadult.

      Gróf Széchényi György esztergomi hercegprímás Érsekújvárt 1691. október 29-én kiváltságlevéllel városi rangra emelte. E kiváltságlevelet I. Lipót császár 1692. október 12-én megerősítette és jóváhagyta. Széchenyi György fél évvel később 103 évesen elhúnyt, de végrendeletében a magyar végvárak felújítására 180 000 frt-ot hagyott, amelyből bőven jutott Érsekújvárnak is.

     Érsekújvár hadi dicsősége az 1700-as években újra felragyogott, hiszen a Rákóczi-szabdságharcnak az egyik legfontosabb katonai fellegvára lett. A város II. Rákóczi Ferenc fejedelmet támogatta, sőt itt végezték ki az áruló Ocskay László brigadérost is, aki a kuruc sereg egyik legkiválóbb hadvezére volt árulásáig. Érsekújvár feladásával 1710. szeptember 24-én a kuruc világ megszűnt a vármegyében.   A kurucok szerencsecsillagának hanyatlásával Érsekújvár hadi szerepe  is megszűnt, hiszen osztozni kényszerült jó néhány magyarországi vár sorsával, mert III. Károly császár 1724-ben elrendelte a vár lebontását. 

            

Kedves diákok! Egy felhívásom van számotokra! A blogon kérdéseket is felteszek majd nektek. Az ügyes megoldók jutalomra számíthatnak jegyformájában! Várjátok a kérdéseket! Nemsokára jönnek!!! :)

Az amerikai függetlenségi háború

  

     Az Észak-Amerikába érkező telepesek kolóniákat (telepeket) alapítottak. Pl. a spanyolok (a legnagyobb telepekkel rendelkeztek), a franciák, a hollandok, a svédek és az angolok (a legnépesebb területekkel rendelkeztek). Az észak-amerikai angol gyarmatokat nem kincses hódítók, hanem angol kivándorlók alapították, akik rossz gazdasági okok miatt menekültek.

     A telepesek folytonos harcban álltak a természettel és az indiánokkal. Később az indián törzsekkel szövetséget kötöttek (főleg a kereskedelem miatt – prémekért fegyvereket és különböző szerszámokat adtak, cseréltek el) más a belterületen élő indián törzsek ellen. Végül  a vadászterületek megszállása összetűzésekhez vezetett. Az indiánok száma így gyorsan fogyatkozott, később rezervátumokban éltek.  

     Az első angol települést Jamestownt 1607-ben alapították meg. Itt alakultak ki az első gyarmat: Virginia. 1620-ban a Mayflower nevű hajó, fedélzetén 102 puritán kivándorlóval, kikötött a „Keleti-parton”, akik szerződést kötöttek, hogy az igazság és az egyenlő jogok szellemében cselekednek.  Az újabb telepesek újgyarmatokat alapítottak északon, ezt Új-Angliának nevezték el. 1624-1752 között fokozatosan 13 angol kolónia alakult meg. A gyarmatok önálló törvényhozó testületeket alakítottak ki. A szabad területek lehwtővé tették, hogy helyzetükkel elégedetlenek nyugatra vándoroljanak. Ott farmokat hoztak létre.

     Az első telepesek még kizárólag földműveléssel foglalkoztak (pl. dohánytermesztés). Északabbra lévő angol gyarmatokon azonban az ipar és a kereskedelem megerősödött. A növekvő népesség ellátásához egyre több árucikkre volt szükség, ez az ipar fellendülését okozta. Míg az északi gyarmatokon (Új-Anglia) az ipar és a kereskedelem megerősödött, addig délen hatalmas földbirtokok jöttek létre, s azok tulajdonosai Afrikából fekete rabszolgákat hozattak, akik a földeken dohányt, gyapotot és cukrot is termeltek. Áruik nagy része Angliába tartott.

     A 17. században Anglia belső gondjai miatt szabad utat engedett a gyarmatok önálló fejlődésének. Sőt az amerikai gyarmatok Anglia mellett a végsőkig harcoltak a hétéves háborúban (1756-1763) a franciák ellen az észak-amerikai kontinensen. (Ők a háborút máshogy hívták: „Háború György királyért”.) A hétéves háborút Anglia nyerte meg.

Győzelmük után az angolok hozzáláttak, hogy megszervezzék a térség védelmét és igazgatását. Ennek költségeit a gyarmatokkal kívánták megfizetetni. Az adókat növelték és a gyarmati önigazgatásokat vissza akarták szorítani, sőt a megerősödő észak ipari termékeivel szemben az anyaország számára kedvezé vámokat vezettek be, ill. kitiltották az amerikai kereskedőket a Brit Birodalom piacairól.

     A gyarmatok élesen reagáltak a brit lépésekre. Nem fizettek adót, vámokat, csempésztek, elkergették a vámtiszteket. Sőt az amarikaiak kimondták, hogy a „képviselet nélkül nincs adózás” elve alapján, hogy saját törvényhozóik kivételével senki semmilyen adót nem vethet ki rájuk. A gyarmatok hatásos fegyverként vetették be az angol áruk bojkottját is. A brit üzleti körök hatására engedtek a gazdasági megszorításokon, de a londoni parlament nem lépett vissza álláspontjától.

     Amikor a brit kormány a Kelet-Indiai Társaságnak a teára monopóliumokat (kiváltságokat) adott, a radikális függetlenségiek Bostonban (indiánnak öltözve) a tengerbe szórták a szállítmányt („bostoni teadélután”). Nagy-Británia, hogy tekintélyét ne vessze el, az eseményeket kegyetlenül megtorolta. Boston kikötőjét blokád alá vette, korlátozták a helyi igazgatás jogkörét és megerősítették a nyugatra költözés tilalmát.

     Az Első Kontinentális Kongresszus 55 tagja javaslatára a gyarmatok önállóságot követeltek és megalakították a „Kontinentális Szövetséget”. Rövidesen a britek és a gyarmatosok között fegyveres összeütközésre is sorkerült, így 1775-ben kitört az amerikai függetlenségi háború (1775-1783).   

     A Kongresszus megbízásából 1776-ban (júl. 4.-én) Thomas Jefferson megfogalmazta a Függetlenségi Nyilatkozatot, mely kinyilvánította a gyarmatok függetlenségét és az  emberi szabadságjogokat és a képviseleti kormányzat szükségességét.

     Az amerikai seregek élére George Washington állt. A britek kezdetben sikeresen harcoltak, de a sereg ereje fokozatosan felmorzsolódott. 1777-ben a Saratoga melletti ütközetben az amerikaiak vereséget mértek a brit seregre. Az angolok válaszul blokád alá vették a kikötőket (pl. New Yorkot is). Az amerikaiak sikereit látva Franciaország, Spanyolország és Hollandia beavatkoztak a gyarmatok oldalán (1778) a háborúba. 1781-ben Yorktownnál az amerikaiak döntő győzelmet arattak.

     A harcoló felek 1783-ban Versailles-ben aláírták a békét. Nagy-Britannia elismerte az Egyesült Államok függetlenségét. Az új állam a békekötés révén megszerezte a Mississippiig terjedő hatalmas területet.

     Az 1787-ben Philadelphiában tartott Alkotmányozó Gyűlés megalkotta az Egyesült államok alaptörvényeit, alkotmányát. Ebben rögzítették az emberek szabadságjogait, a képviseleti rendszeren alapuló, a hatalmi ágakat megosztó államberendezést. Az első amerikai elnök George Washington lett. Az amerikai elnök erős hatalmat kapott, mint ahogy a szövetségi kormány is. Az elnököt a polgárok közvetlen módon (elektorok) választhatták.

Az Európán kívüli világ

     A napóleoni háborúk az angolok számára óriási nyereséggel zárultak. Birtokukba kerültek az indiai francia gyarmatok és a holland Fokföld. Az angol sikerek másik oldala az ipari forradalomban gyökerezik. Az angol ipar termelékenysége elérte azt a szintet, amely képes volt még a fejlett kézműiparral rendelkező területekre (India) is behatolni, s a gazdaságilag maga alá gyűrni. Ezzel új korszak nyílt a gyarmatosítás történetében: a gyarmatok immár nyersanyagszállítókká és felvevő piacokká váltak.

     A napóleoni háborúk után a britek az indiai szubkontinensen szerencsésen megszabadultak európai vetélytársaiktól. Pl. felszámolták a francia támaszpontokat, megszerezték a hollandoktól Ceylont és megkönnyítették a brit térnyerést a mohamedánok és a hinduk közti ellentétek. Angliának így sikerült gyarmatosítani Indiát.

     A brit előretörés valódi mozgatója a gyáripar volt. Az olcsó angol textíliák tönkre tették az indiai kézműipart. A gyapot iránti angol kereslet a mezőgazdáságot alakította át, az élelemtermelés rovására növelték a gyapottermelést. Emiatt Indiában éhínség fenyegetett. India a brit gazdaság nyersanyagtermelőjévé és felvevőpiacává vált.

     Latin-Amerika népessége a 18. századra elérte a 15 millió főt. A gyarmati társadalom élén a kreolok, a dél-amerikai születésű fehérek álltak. Kezükben voltak az ültetvények, ők irányították a kereskedelmet, sőt az ő kezükben voltak a hivatalok.

     A népesség zömét indiánok és meszticek alkották. Évről-évre nőtt az ültetvényeken rabszolgaként dolgoztatott feketék száma. A terület bányáiból és ültetvényeiből áramlott a nyersanyag Európába, ahonnan késztermékeket szállítottak a gyarmatokra. A napóleoni háborúk alatt a térség a britek felvevőpiacává vált.

     A kontinensen a kreolok felszabadítási mozgalmat indítottak. Simón Bolívar és San Martin vezetésével felszámolták a gyarmati rendszert és független államok alakultak.

     Az afrikai kontinens belső területeit a természeti tényezők: a sivatagok, a zuhatagok, az őserdők továbbra is elzárták az európai behatolás elől. Bár felfedezők és misszionáriusok feltérképezték a területet, és a partvidékeken megvetették lábukat. A legfontosabb árucikk a rabszolga volt.

     A kontinens északi és déli részén már megindult a gyarmatosítás. Az angolok Fokföldet és Egyiptomot, a franciák Algériát vonták ellenőrzésük alá. Az észak-afrikai partvidék egyre lazábban függött az Oszmán birodalomtól. Egyiptom a mamelukok irányításával egyre függetlenebbé vált. A törökök ezért albán katonákat küldtek Mohamed Ali vezetésével 1803-ban a Nílushoz. Ali kiegyezett a mamelukokkal, majd fokozatosan átvette a hatalmat, sőt francia segítséggel Szíriát is elfoglalta. A szultán ezért Oroszországhoz fordult segítségért, átengedve nekik a Fekete-tenger feletti hatalmat. Az orosz, francia és egyiptomi térnyerés sértette az angol érdekeket, ezért az angolok a török-egyiptomi háborúban (1839) a szultán oldalára állt. Ali hatalmát Egyiptomra korlátozta ezután, s a térségben helyre állt az angol fölény. Ezek után az angol politika sarokkövévé vált az Oszmán birodalom életben tartása.  

     Az Amerikai Egyesült Államok (USA)  a szövetségi kormány megerősödése után szintén terjeszkedni kezdett.  A francia forradalom idején az USA semleges maradt, s az európai hatalmak lekötöttségét területi terjeszkedésre használta fel. A század közepére a jenkik elérték a Csendes-óceánt.

     Az Egyesült Államokban az ipari forradalom az angliaival egy időben bontakozott ki. A Monroe-elv („Monroe szenátor: „Amerika az amerikaiaké, Európa az európaiaké!”)alapján a független latin-amerikai országok védelmére kelt, jelezve, hogy érdekszférájának tekinti a térséget. A 19. század első felében azonban az USA erejét lekötötte a hatalmas észak-amerikai szárazföld megszerzése, ill. védelme.

     Az elzárkózó Kína és Japán:

     A mandzsu dinasztia vezetése alatt Kína erős és hatalmas birodalom volt. Az európaiak gyarmatosításra nem gondolhattak. Sőt a kínai árukért (porcelán, selyem, tea) továbbra is arannyal kellett fizetniük.

     Kína az európai behatolási szándékra elzárkózással válaszolt. Ez azaonban az európai fejlődés eredményeinek elutasítását is jelentette. Az angolok Indiában termelt ópiumot csempésztek be a „mennyei birodalomba”, hogy jövedelmezőbbé tették a kínai üzletet. A kínai hatóságok felléptek, ezért a britek válaszul hadat üzentek és kitört az első ópiumháború (1840-1842). A britt flotta gyors győzelmet aratott, s Kínát hadisarc fizetésére, Hongkong átadására, s őt kikötő megnyitására kötelezték.

     A népes és erős Japán szintén az elzárkózás politikáját választotta, és a korszakban sikerrel állt ellen az európai behatolási kísérleteknek.

Egyiptomi birodalom

     Az Egyiptomi birodalom  Északkelet-Afrika területén húzódott. Az írásos emlékek már rég emlegetik az egyiptomi népet. Kb. Kr.e. 3000 körül bizonyos, hogy létezett az egyiptomi állam. Kr.e. 2950 körül állandó harcok folytak az egyes városok közt. Nem tudni pontosan, de az egyik város uralkodója Ménész (Meni) egyesítette Alsó- és Felső Egyiptomot. Fővárosnak megtette Menófert (Memphis). Egyiptomban jellemző volt a despota uralkodási forma. A fáraók hatalma a valláson nyugszik. (Oziris, Amon, Ré-Aton kultúsz). A fáraó Isten fiának nevezte magát.

     Az óbirodalomban (Kr.e. 2635-Kr.e.2570) jelentős uralkodók éltek a 3. és a 6. dinasztia idején, ugyanis akkor épültek a csodálatos és félelmetes piramisok. A legismertebbek közülük a gízai piramisok – pl. Kheopsz fáraó piramisa, amely 146 méter magas. Ebben az időszakban jelentős hatalommal rendelkeztek a templomok papjai. A mezőgazdaság területén a Nílus áradását kihasználva elterjedt az öntöző gazdálkodás. Egyiptomban ha jó év volt, akár évente kétszer is arathattak  az emberek. Ebben az időszakban jelent meg a hieroglif írás (képírás).  Az óbirodalom vesztét több zavargás okozta és külső támadás okozta.

     A középbirodalom idején (körülbelül Kr.e. 2040 - Kr.e.1791) a legerősebbnek a XII. dinasztia volt, amely uralkodói több várost, erődítményt, kereskedelmi utat építetett.  A középbirodalom vesztét a hükszószok és a tengeri népek támadásai okozták. Az új főváros Théba lett.

    A újbirodalom (kb. Kr.e. 1550- Kr.e.1070 keletkezett. Az egyik legjelentősebb uralkodó a XVIII. dinasztia III. Amenhotep (Kr.e.1392- Kr.e.1355) volt, amely jó kapcsolatokat tartott fenn Babilonnal, Szíriával a hettitákkal ill. az Égei-tenger szigetvilágával. Jelentősen átszervezte pl. az aranybányászást.

     III. Amenhotepet a trónon fia IV. Amenhotep (Ehnaton) (Kr.e. 1355-Kr.e.1337) követte. Bevezette az új vallást az  Aton (napkorong) kultuszt. Ő maga felvette az Ehnaton nevet. A vallás lénygében egyistenhitre (monoteizmus) alapozódott, ezért a fáraó konfliktusba keveredett a nagy befolyással rendelkező, de egyben kegyvesztett Amon papsággal.  A reformer fáraó nagyon művelt uralkodó lehetett. Nagyon kedvelte a művészetet. Felesége a híres és szépséges Nefertiti (Nofretete) volt. Ehnaton halála után a trónra fiatal Tutanhamon lépett, aki 18 éves korában gyilkosság áldozata lett. Az ő mesés kincsekkel teli sírját találták meg sértetlenül a Királyok Völgyében.

     Az ókori Egyiptom legjentősebb uralkodójának II. (Nagy) Ramszesz fáraót (Kr.e. 1279- Kr.e. 1213) tartják. Valószínűleg már fiatal korában, mint társuralkodó segítette apja I. Széthi uralkodását. Az ő idején az ókori Egyiptomi birodalom fénykorát élte. A fáraó több hódító hadjáratot indított  pl. Szíria, Etiópia, Asszíria ellen. Legnagyobb ellenfele Kis-Ázsia ura a hettita király Muwatallis volt, akitől 1296 nyarán vereséget szenvedett a kadesi csatában. A béke érdekében II. Ramszesz békeszerződést írt alá az új hettita uralkodóval Hattusilissal. A szerződés kimondta, hogy amennyiben támadás érné bármelyik államot a másik köteles segítséget nyújtani. Sőt a szövetséget megerősítette II. Ramszesz azzal is, hogy elvette a hettita uralkodó lányát is. II. Ramszesz élete végén hatalmas építményeket - palotákat, templomokat és sírhelyeket építetett. Öregségére elvesztette Egyiptomban nagy népszerűségét.

     Az utolsó jelentősebb uralkodó Egyiptomban III. Ramszesz (Kr.e. 1182- Kr.e.1151) volt. Visszaverte a föníciai és líbiai támadásokat, de halála után Egyiptomban nagy zűrzavar alakult ki.

     Egyiptom régi fénye Kr.e. 1070 és Kr.e. 332 közt sosem tért vissza. Pl. Kr.e. 525-ben a birodalmat meghódítják a perzsák, majd Kr.e. 332-ben a birodalmat Nagy Sándor is legyőzte. Ekkor vált Egyiptom fővárosává Alexandria, amit épp a makedón király alapított.

     Nagy Sándor halálos ágyán Egyiptomot az egyik hadvezérére Ptolemaioszra hagyta, amely megalapította a Ptolemaiosz dinasztiát. A makedón dinasztia kisebb-nagyobb sikerrel Kr.e. 323-tól Kr.e. 30-ig uralkodott Egyiptomban. Az utolsó királynő VIII. Cleopátra és szerelme a római vezér Antonius triumvir azt tervezte, hogy Egyiptomot újra világhatalommá teszi. Útjukat a már világhatalom Róma keresztezte. Octavianus triumvir (a későbbi Augustus császár) vereséget mért Egyiptomra és a Római birodalomhoz csatolta.

     Az egyiptomi kultúra:

     Az ókori népek, tehát az egyiptomiak is a természettől függtek. Ezért fontos volt számukra figyelni a természetet, hogy megtudják állapítani pl.: a Nílus áradását. Figyelték a csillagos eget, így ismerték a Föld rendszeres pályáját a Nap körül, ismerték a holdfogyatkozást – tehát megalkották a csillagászat alapjait.

     A gazdasági élet szükségessé tette a munka megszervezését, tehát feljegyzéseket készítettek, tehát feltalálták az írást. Egyiptomban a hieroglif írásnak több típusa van. A papok és az írnokok ismerték csak az írás és az olvasás művészetét. Egyiptomban nagy tempóban fejlődött az építkezés művészete – nagy templomok, erődítmények, sírhelyek, paloták építése. Ismerték a derékszögű háromszög oldalainak egymásra hatását. Ismerték a törtszámokat is.

     Az ókori egyiptomiak kiválóak voltak az orvostudomány terén. Ismerték a gyógyfüvek és mérgek hatását. Halottaikat bebalzsamozták, így a halott teste megmaradt az utókor számára. Az egyiptomiak hittek abban, hogy a halál után az ember élete folytatódik a másvilágon.

A perzsa birodalom

Az iskolánk 6. évfolyamos tanulóinak figyelmébe ajánlom a következő tananyagot. A tananyag címe: A perzsa birodalom. Aki többet megszeretne tudni róla, annak a következő oldalt is figyelmébe ajánlom: Óperzsa birodalom . A térképet is felteszem, hogy jobban megértsétek a  tananyagot!

Perzsa birodalom

     Ókori birodalom, amely a mai Irán földjén helyezkedett el. Lakói indoeurópai nyelvet beszélték. Kr.e. a II. évezred idején jelentek meg az iráni fennsíkon. Nomád életmódot folytattak, majd elkezdtek keveredni a többi ott élő lakóval. Kr.e. a VI. században a mai Fársz (görögül Perszisz) területén találjuk őket.

     Kambüszész fia Kürosz megszabadította népét a médek igájából, majd fokozatosan elfoglalta Kr.e. 550-re Irán területét. Hatalmas birodalmat hozott létre, ugyanis meghódította Lüdiát, majd Kr.e. 539-ben a Babiloni birodalmat is.

     Fia a hódító II. Kambüszész Kr.e. 525-ben elfoglalta Egyiptomot, Núbiát és Líbiát is.

     Kiemelkedő uralkodóként tartjuk számon I. Dareiosz perzsa királyt (Kr.e. 521- Kr.e. 486). Leverte a Gaumata méd mágus felkelését, majd birodalmát erős kézzel egyesítette. Kr.e. 513-ban meghódította az Indus völgyét, a szkíták megállították őt az Al-Dunánál. Konfliktusban állt Trákiával és Makedóniával. Kr.e. 500-494-ben vérbe fojtotta a Milétosz vezette görög ion városok lázadását. Kudarcot vallott Kr.e. 490-ben Marathonnál a görögök ellen.

     Dareiosz fia Xexész nem tudta meghódítani a görög világot – Athén és Spárta ellenállása erősnek bizonyult (Kr.e. 480-479).  Halála után a birodalom gyors hanyatlásnak indult.

     III. Dareiosz uralkodása idején a Perzsa birodalomra támadt Nagy Sándor makedón király Kr.e. 334 és Kr.e. 329 között. A birodalmat leigázta és perzsa királlyá koronáztatta magát.

     Híres volt a perzsa király ún. „tízezer hallhatatlan” elit serege.

     A birodalom 20 körzetre (szatrappiára) osztódott, amelyet a szatrappák irányítottak, amelyek hűek voltak a királyhoz. A perzsák a leigázott népek vezéreit hagyták saját területüket kezelni, ennek cserébe hűséget követeltek. Fejlett volt a kereskedelem – híres az Epheszoszból Szúszába kiépült kereskedelmi út (2700km hosszú). Fejlett volta postaszolgálat.

     A királyt földre borulással üdvözölték. A birodalom fővárosa: Perszepolisz és Szúsza. Bevezették az ezüst és az aranypénz (dareiosz) használatát.