Az Itáliai
és a német Hanza kereskedő városok felemelkedése
A középkori városok teljesen
különböztek az ókori világ városaitól. A korai középkor idején a kereskedelem
alább hagyott, s csak a 13. században élénkült meg igazán. A kereskedők és a
kézművesek új városnegyedeket alkottak. A városokban hatalmas templomokat,
bazilikákat is építettek.
A kereskedők máshol is
letelepedtek pl. útkereszteződések, folyami átkelő és hidak, várak ill.
várhelyek területén. Itt új középkori városok keletkeztek. Az újtelepülések a
király vagy a földbirtokosok birtokain keletkeztek, akiknek adót kellett
fizetni. Ezért a városi polgárok ellentétben álltak a gazdag réteggel. Sok
esetben a városok a nemesek és király közti konfliktusban a királyt támogatták,
aminek cserébe az egyes városok az uralkodótól ún. privilégiumokat kaptak. Pl.:
mentesség az adók alól, vásárjog,
bíráskodás jog, pénzverési jog, stb. A jelentősebb vagyonnal rendelkező
államok ki akarták vívni önállóságukat, ezért gyakran konfliktusba kerültek az uralkodóval is.
A középkori városok pl. angol,
francia, német és itáliai városok iparosai a 11-12. században érdekvédelmi
szervezetekbe, céhekbe tömörültek. A céh
az egyazon mesterséget űző iparosok és kereskedők érdekvédelmi szervezete volt.
A céh jogait és kötelességeit a céhlevél
szabályozta, amelyet a céhládában őrizték.
A mesterkönyv tartalmazta a tagok
névsorát. A céhes műhely élén a mester
állt, aki egyben tulajdonos is volt. A legények
a céh felügyelete alatt dolgoztak, ék voltak a mester segédei. A legényeknek
európai vándorúton kellett részt venniük, amelyet a céh fizetett. Hazatérve
elkészítette a „remeket”, a vizsgamunkát. Ezután vállhatott mesterré. A
ranglétra alján állt az inas.
A céhek feladatai közé tartozott
a város védelme, támadás esetén – pl. bástya vagy falszakasz védelme és a
sérülések kijavítása. A céhek kötelessége volt a tűzoltás, kül. épületek
építése, a rend fenntartása stb.
A szabad városok élén a városi tanács állt, és a tanács élén a városbíró állt. A 11.-12. században
felvirágoztak az Észak-Itáliai városok, ill. a német Hanza szövetség városai. A
leggazdagabb városok városállamokká váltak.
A leggazdagabb városok köz tartoztak: pl. Genova, Firenze, Milánó, Pisa,
Verona, Velence, Párizs, Brugge, Gent, London, Hamburg, Lübeck, Riga, Novgorod
stb.
Az Itáliai kereskedő városok:
Velence a keresztes háborúk alatt rakta le hatalmának alapjait.
Mikor a bizánci görög császárság helyére a latint került (1204), elfoglalta a
görög birodalom szigeteit és kikötőit, így a Földközi-tenger környékének ura lett.
Sokat küzdött (sikeresen) Dalmáciáért a magyar királyokkal, főleg Luxemburg
Zsigmond (1387-1437) magyar király uralkodása idején.
Velence legnagyobb riválisa
Genova volt, de a 13. század folyamán a kereskedelmi versengésben felül múlta
ellenfelét. Sőt Genovával együtt megalapította a levantei kereskedelmet. Főleg
gabonával, bőrökkel, üveggel, luxuscikkekkel, nyersselyemmel, fűszerekkel
kereskedtek. Ezek az áruk nagy vagyont hoztak Velence számára.
A város élén, mivel Velence
köztársaság volt, a doge állt,
akinek munkáját segítette a Nagy Tanács.
Milánó városát kedvező földrajzi helyzete tette gazdaggá és
hatalmassá. Uralkodott az Alpok átjáróin és központja volt a Németországból
Rómába, valamint keletről nyugatra vezető kereskedelmi útvonalaknak. Erős
zsoldos hadsereget kellett tartania, így zsoldos vezérek, condottierek hatalma alá került. Így jutottak hatalomra a Viscontiak,
akik nagy érdemeket szereztetek a művészetek és a tudományok ápolásával. Utánuk
a Sforzák
ragadták magukhoz a hatalmat, de kíméletlen önkényuralmukkal elsorvasztották
Milánó erejét.
Genova Velencéhez hasonlóan keleti kereskedelmének (Észak-Afrika,
Kis-Azsia, Fekete-tenger partvidéke) köszönhette fejlődését. Hatalma nem volt
tartós, mivel versenytársa Velence a kereskedelem terén legyőzte őt.
Firenze Közép-Itália legjelentősebb városi köztársasága. A nyugati
tengerpart kereskedelmének volt a központja. A köztársaság a Medici-család
főhatósága alá jutott. Medici Cosimo és unokája Lorenzo
Firenzét a tudományok és művészetek otthonává avatták. A „fény és pompa” ellen emelte fel szavát Savonarola
Jeromos dominikánus szerzetes, s izgatására a Medicieket el is űzték
Firenzéből. Később a nép Savonarola Jeromost is máglyahalálra ítélte. Firenze
főleg a posztó kereskedelem térén gazdagodott meg ill. a Mediciek révén kiváló
bank hálózattal rendelkezett Európában.
Dél-Itália a 14. és a 15.
században két nagyobb államra oszlott: a nápolyi és a szicícliai királyságra.
Nápolyban az Anjou-ház uralkodott, míg Szicílián az aragoniai dinasztia
birtokolta. Nápoly a legszorosabb kapcsolatban élt a Magyar királysággal. A 15.
szézad derekán kihalt az Anjou dinnasztia, és
Nápolyt is az aragoniai család szerezte meg magának.
A német Hanza kereskedő városok:
A 13. században a német kereskedelmi városok egy közös szövetséget alkottak
az ún. Hanza szövetséget. A hatalmat a Hanza-városok nagy tanácsa gyakorolta.
Több háborút kellett viselni a szövetségnek pl. a Dán királysággal, a Svéd királysággal,
a Litván fejedelemséggel, stb. Kb. 200 város volta a szövetség tagja. Főleg
Észak-Európa területén a Balti-tenger partja mentén, az Atlanti-óceán keleti
partjainál és Közép-Európában (a Német-római birodalom területén) kereskedtek.
Vezető városok: Lübeck (Welf Oroszlán Henrik bajor herceg alapította
a várost), Hamburg, Bréma, Rostock, Hannover, Köln, Berlin, Magdeburk, Riga, stb.
A kereskedelemnek híres lerakatai voltak pl.: London, Brugge, Novgorod és
Narva.
Főleg gabonával, fával, vasérccel,
mézzel, borostyánnal, hallal, hússal, állatbőrökkel, állatokkal és bordeuxi
borral kereskedtek. A keleti luxuscikkek, nyersselyem, fűszerek és ékszerek
ritkábban jelentek meg Észak-Európa piacain.