Az Európán
kívüli világ
A napóleoni háborúk az angolok
számára óriási nyereséggel zárultak. Birtokukba kerültek az indiai francia
gyarmatok és a holland Fokföld. Az angol sikerek másik oldala az ipari
forradalomban gyökerezik. Az angol ipar termelékenysége elérte azt a szintet,
amely képes volt még a fejlett kézműiparral rendelkező területekre (India) is
behatolni, s a gazdaságilag maga alá gyűrni. Ezzel új korszak nyílt a
gyarmatosítás történetében: a gyarmatok immár nyersanyagszállítókká és felvevő
piacokká váltak.
A napóleoni háborúk után a
britek az indiai szubkontinensen szerencsésen megszabadultak európai
vetélytársaiktól. Pl. felszámolták a francia támaszpontokat, megszerezték a
hollandoktól Ceylont és megkönnyítették a brit térnyerést a mohamedánok és a
hinduk közti ellentétek. Angliának így sikerült gyarmatosítani Indiát.
A brit előretörés valódi
mozgatója a gyáripar volt. Az olcsó angol textíliák tönkre tették az indiai
kézműipart. A gyapot iránti angol kereslet a mezőgazdáságot alakította át, az
élelemtermelés rovására növelték a gyapottermelést. Emiatt Indiában éhínség
fenyegetett. India a brit gazdaság nyersanyagtermelőjévé és felvevőpiacává
vált.
Latin-Amerika népessége a 18. századra elérte a 15 millió főt.
A gyarmati társadalom élén a kreolok,
a dél-amerikai születésű fehérek álltak. Kezükben voltak az ültetvények, ők
irányították a kereskedelmet, sőt az ő kezükben voltak a hivatalok.
A népesség zömét indiánok és meszticek alkották. Évről-évre nőtt az ültetvényeken rabszolgaként
dolgoztatott feketék száma. A terület bányáiból és ültetvényeiből áramlott a
nyersanyag Európába, ahonnan késztermékeket szállítottak a gyarmatokra. A
napóleoni háborúk alatt a térség a britek felvevőpiacává vált.
A kontinensen a kreolok felszabadítási mozgalmat
indítottak. Simón Bolívar és San Martin vezetésével felszámolták
a gyarmati rendszert és független államok alakultak.
Az afrikai kontinens belső területeit a természeti tényezők: a
sivatagok, a zuhatagok, az őserdők továbbra is elzárták az európai behatolás
elől. Bár felfedezők és misszionáriusok feltérképezték a területet, és a
partvidékeken megvetették lábukat. A legfontosabb árucikk a rabszolga volt.
A kontinens északi és déli
részén már megindult a gyarmatosítás. Az angolok Fokföldet és Egyiptomot, a
franciák Algériát vonták ellenőrzésük alá. Az észak-afrikai partvidék egyre
lazábban függött az Oszmán birodalomtól. Egyiptom a mamelukok irányításával
egyre függetlenebbé vált. A törökök ezért albán katonákat küldtek Mohamed
Ali vezetésével 1803-ban a Nílushoz. Ali kiegyezett a mamelukokkal,
majd fokozatosan átvette a hatalmat, sőt francia segítséggel Szíriát is
elfoglalta. A szultán ezért Oroszországhoz fordult segítségért, átengedve nekik
a Fekete-tenger feletti hatalmat. Az orosz, francia és egyiptomi térnyerés
sértette az angol érdekeket, ezért az angolok a török-egyiptomi háborúban (1839) a szultán oldalára állt. Ali
hatalmát Egyiptomra korlátozta ezután, s a térségben helyre állt az angol
fölény. Ezek után az angol politika sarokkövévé vált az Oszmán birodalom
életben tartása.
Az Amerikai Egyesült Államok (USA) a szövetségi kormány megerősödése után szintén
terjeszkedni kezdett. A francia
forradalom idején az USA semleges maradt, s az európai hatalmak lekötöttségét
területi terjeszkedésre használta fel. A század közepére a jenkik elérték a
Csendes-óceánt.
Az Egyesült Államokban az ipari
forradalom az angliaival egy időben bontakozott ki. A Monroe-elv („Monroe szenátor: „Amerika az amerikaiaké, Európa az
európaiaké!”)alapján a független latin-amerikai országok védelmére kelt,
jelezve, hogy érdekszférájának tekinti a térséget. A 19. század első felében
azonban az USA erejét lekötötte a hatalmas észak-amerikai szárazföld megszerzése,
ill. védelme.
Az elzárkózó Kína és Japán:
A mandzsu dinasztia vezetése
alatt Kína erős és hatalmas
birodalom volt. Az európaiak gyarmatosításra nem gondolhattak. Sőt a kínai
árukért (porcelán, selyem, tea) továbbra is arannyal kellett fizetniük.
Kína az európai behatolási
szándékra elzárkózással válaszolt. Ez azaonban az európai fejlődés
eredményeinek elutasítását is jelentette. Az angolok Indiában termelt ópiumot
csempésztek be a „mennyei birodalomba”, hogy jövedelmezőbbé tették a kínai
üzletet. A kínai hatóságok felléptek, ezért a britek válaszul hadat üzentek és
kitört az első ópiumháború (1840-1842).
A britt flotta gyors győzelmet aratott, s Kínát hadisarc fizetésére, Hongkong
átadására, s őt kikötő megnyitására kötelezték.
A népes és erős Japán szintén
az elzárkózás politikáját választotta, és a korszakban sikerrel állt ellen az
európai behatolási kísérleteknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése