Translate

2012. október 25., csütörtök



Az Európán kívüli világ

     A napóleoni háborúk az angolok számára óriási nyereséggel zárultak. Birtokukba kerültek az indiai francia gyarmatok és a holland Fokföld. Az angol sikerek másik oldala az ipari forradalomban gyökerezik. Az angol ipar termelékenysége elérte azt a szintet, amely képes volt még a fejlett kézműiparral rendelkező területekre (India) is behatolni, s a gazdaságilag maga alá gyűrni. Ezzel új korszak nyílt a gyarmatosítás történetében: a gyarmatok immár nyersanyagszállítókká és felvevő piacokká váltak.
     A napóleoni háborúk után a britek az indiai szubkontinensen szerencsésen megszabadultak európai vetélytársaiktól. Pl. felszámolták a francia támaszpontokat, megszerezték a hollandoktól Ceylont és megkönnyítették a brit térnyerést a mohamedánok és a hinduk közti ellentétek. Angliának így sikerült gyarmatosítani Indiát.
     A brit előretörés valódi mozgatója a gyáripar volt. Az olcsó angol textíliák tönkre tették az indiai kézműipart. A gyapot iránti angol kereslet a mezőgazdáságot alakította át, az élelemtermelés rovására növelték a gyapottermelést. Emiatt Indiában éhínség fenyegetett. India a brit gazdaság nyersanyagtermelőjévé és felvevőpiacává vált.

     Latin-Amerika népessége a 18. századra elérte a 15 millió főt. A gyarmati társadalom élén a kreolok, a dél-amerikai születésű fehérek álltak. Kezükben voltak az ültetvények, ők irányították a kereskedelmet, sőt az ő kezükben voltak a hivatalok.
     A népesség zömét indiánok és meszticek alkották. Évről-évre nőtt az ültetvényeken rabszolgaként dolgoztatott feketék száma. A terület bányáiból és ültetvényeiből áramlott a nyersanyag Európába, ahonnan késztermékeket szállítottak a gyarmatokra. A napóleoni háborúk alatt a térség a britek felvevőpiacává vált.
     A kontinensen a kreolok felszabadítási mozgalmat indítottak. Simón Bolívar és San Martin vezetésével felszámolták a gyarmati rendszert és független államok alakultak.

     Az afrikai kontinens belső területeit a természeti tényezők: a sivatagok, a zuhatagok, az őserdők továbbra is elzárták az európai behatolás elől. Bár felfedezők és misszionáriusok feltérképezték a területet, és a partvidékeken megvetették lábukat. A legfontosabb árucikk a rabszolga volt.
     A kontinens északi és déli részén már megindult a gyarmatosítás. Az angolok Fokföldet és Egyiptomot, a franciák Algériát vonták ellenőrzésük alá. Az észak-afrikai partvidék egyre lazábban függött az Oszmán birodalomtól. Egyiptom a mamelukok irányításával egyre függetlenebbé vált. A törökök ezért albán katonákat küldtek Mohamed Ali vezetésével 1803-ban a Nílushoz. Ali kiegyezett a mamelukokkal, majd fokozatosan átvette a hatalmat, sőt francia segítséggel Szíriát is elfoglalta. A szultán ezért Oroszországhoz fordult segítségért, átengedve nekik a Fekete-tenger feletti hatalmat. Az orosz, francia és egyiptomi térnyerés sértette az angol érdekeket, ezért az angolok a török-egyiptomi háborúban (1839) a szultán oldalára állt. Ali hatalmát Egyiptomra korlátozta ezután, s a térségben helyre állt az angol fölény. Ezek után az angol politika sarokkövévé vált az Oszmán birodalom életben tartása.  

     Az Amerikai Egyesült Államok (USA)  a szövetségi kormány megerősödése után szintén terjeszkedni kezdett.  A francia forradalom idején az USA semleges maradt, s az európai hatalmak lekötöttségét területi terjeszkedésre használta fel. A század közepére a jenkik elérték a Csendes-óceánt.
     Az Egyesült Államokban az ipari forradalom az angliaival egy időben bontakozott ki. A Monroe-elv („Monroe szenátor: „Amerika az amerikaiaké, Európa az európaiaké!”)alapján a független latin-amerikai országok védelmére kelt, jelezve, hogy érdekszférájának tekinti a térséget. A 19. század első felében azonban az USA erejét lekötötte a hatalmas észak-amerikai szárazföld megszerzése, ill. védelme.

     Az elzárkózó Kína és Japán:

     A mandzsu dinasztia vezetése alatt Kína erős és hatalmas birodalom volt. Az európaiak gyarmatosításra nem gondolhattak. Sőt a kínai árukért (porcelán, selyem, tea) továbbra is arannyal kellett fizetniük.
     Kína az európai behatolási szándékra elzárkózással válaszolt. Ez azaonban az európai fejlődés eredményeinek elutasítását is jelentette. Az angolok Indiában termelt ópiumot csempésztek be a „mennyei birodalomba”, hogy jövedelmezőbbé tették a kínai üzletet. A kínai hatóságok felléptek, ezért a britek válaszul hadat üzentek és kitört az első ópiumháború (1840-1842). A britt flotta gyors győzelmet aratott, s Kínát hadisarc fizetésére, Hongkong átadására, s őt kikötő megnyitására kötelezték.
     A népes és erős Japán szintén az elzárkózás politikáját választotta, és a korszakban sikerrel állt ellen az európai behatolási kísérleteknek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése