Egyiptomi birodalom

     Az Egyiptomi birodalom  Északkelet-Afrika területén húzódott. Az írásos emlékek már rég emlegetik az egyiptomi népet. Kb. Kr.e. 3000 körül bizonyos, hogy létezett az egyiptomi állam. Kr.e. 2950 körül állandó harcok folytak az egyes városok közt. Nem tudni pontosan, de az egyik város uralkodója Ménész (Meni) egyesítette Alsó- és Felső Egyiptomot. Fővárosnak megtette Menófert (Memphis). Egyiptomban jellemző volt a despota uralkodási forma. A fáraók hatalma a valláson nyugszik. (Oziris, Amon, Ré-Aton kultúsz). A fáraó Isten fiának nevezte magát.

     Az óbirodalomban (Kr.e. 2635-Kr.e.2570) jelentős uralkodók éltek a 3. és a 6. dinasztia idején, ugyanis akkor épültek a csodálatos és félelmetes piramisok. A legismertebbek közülük a gízai piramisok – pl. Kheopsz fáraó piramisa, amely 146 méter magas. Ebben az időszakban jelentős hatalommal rendelkeztek a templomok papjai. A mezőgazdaság területén a Nílus áradását kihasználva elterjedt az öntöző gazdálkodás. Egyiptomban ha jó év volt, akár évente kétszer is arathattak  az emberek. Ebben az időszakban jelent meg a hieroglif írás (képírás).  Az óbirodalom vesztét több zavargás okozta és külső támadás okozta.

     A középbirodalom idején (körülbelül Kr.e. 2040 - Kr.e.1791) a legerősebbnek a XII. dinasztia volt, amely uralkodói több várost, erődítményt, kereskedelmi utat építetett.  A középbirodalom vesztét a hükszószok és a tengeri népek támadásai okozták. Az új főváros Théba lett.

    A újbirodalom (kb. Kr.e. 1550- Kr.e.1070 keletkezett. Az egyik legjelentősebb uralkodó a XVIII. dinasztia III. Amenhotep (Kr.e.1392- Kr.e.1355) volt, amely jó kapcsolatokat tartott fenn Babilonnal, Szíriával a hettitákkal ill. az Égei-tenger szigetvilágával. Jelentősen átszervezte pl. az aranybányászást.

     III. Amenhotepet a trónon fia IV. Amenhotep (Ehnaton) (Kr.e. 1355-Kr.e.1337) követte. Bevezette az új vallást az  Aton (napkorong) kultuszt. Ő maga felvette az Ehnaton nevet. A vallás lénygében egyistenhitre (monoteizmus) alapozódott, ezért a fáraó konfliktusba keveredett a nagy befolyással rendelkező, de egyben kegyvesztett Amon papsággal.  A reformer fáraó nagyon művelt uralkodó lehetett. Nagyon kedvelte a művészetet. Felesége a híres és szépséges Nefertiti (Nofretete) volt. Ehnaton halála után a trónra fiatal Tutanhamon lépett, aki 18 éves korában gyilkosság áldozata lett. Az ő mesés kincsekkel teli sírját találták meg sértetlenül a Királyok Völgyében.

     Az ókori Egyiptom legjentősebb uralkodójának II. (Nagy) Ramszesz fáraót (Kr.e. 1279- Kr.e. 1213) tartják. Valószínűleg már fiatal korában, mint társuralkodó segítette apja I. Széthi uralkodását. Az ő idején az ókori Egyiptomi birodalom fénykorát élte. A fáraó több hódító hadjáratot indított  pl. Szíria, Etiópia, Asszíria ellen. Legnagyobb ellenfele Kis-Ázsia ura a hettita király Muwatallis volt, akitől 1296 nyarán vereséget szenvedett a kadesi csatában. A béke érdekében II. Ramszesz békeszerződést írt alá az új hettita uralkodóval Hattusilissal. A szerződés kimondta, hogy amennyiben támadás érné bármelyik államot a másik köteles segítséget nyújtani. Sőt a szövetséget megerősítette II. Ramszesz azzal is, hogy elvette a hettita uralkodó lányát is. II. Ramszesz élete végén hatalmas építményeket - palotákat, templomokat és sírhelyeket építetett. Öregségére elvesztette Egyiptomban nagy népszerűségét.

     Az utolsó jelentősebb uralkodó Egyiptomban III. Ramszesz (Kr.e. 1182- Kr.e.1151) volt. Visszaverte a föníciai és líbiai támadásokat, de halála után Egyiptomban nagy zűrzavar alakult ki.

     Egyiptom régi fénye Kr.e. 1070 és Kr.e. 332 közt sosem tért vissza. Pl. Kr.e. 525-ben a birodalmat meghódítják a perzsák, majd Kr.e. 332-ben a birodalmat Nagy Sándor is legyőzte. Ekkor vált Egyiptom fővárosává Alexandria, amit épp a makedón király alapított.

     Nagy Sándor halálos ágyán Egyiptomot az egyik hadvezérére Ptolemaioszra hagyta, amely megalapította a Ptolemaiosz dinasztiát. A makedón dinasztia kisebb-nagyobb sikerrel Kr.e. 323-tól Kr.e. 30-ig uralkodott Egyiptomban. Az utolsó királynő VIII. Cleopátra és szerelme a római vezér Antonius triumvir azt tervezte, hogy Egyiptomot újra világhatalommá teszi. Útjukat a már világhatalom Róma keresztezte. Octavianus triumvir (a későbbi Augustus császár) vereséget mért Egyiptomra és a Római birodalomhoz csatolta.

     Az egyiptomi kultúra:

     Az ókori népek, tehát az egyiptomiak is a természettől függtek. Ezért fontos volt számukra figyelni a természetet, hogy megtudják állapítani pl.: a Nílus áradását. Figyelték a csillagos eget, így ismerték a Föld rendszeres pályáját a Nap körül, ismerték a holdfogyatkozást – tehát megalkották a csillagászat alapjait.

     A gazdasági élet szükségessé tette a munka megszervezését, tehát feljegyzéseket készítettek, tehát feltalálták az írást. Egyiptomban a hieroglif írásnak több típusa van. A papok és az írnokok ismerték csak az írás és az olvasás művészetét. Egyiptomban nagy tempóban fejlődött az építkezés művészete – nagy templomok, erődítmények, sírhelyek, paloták építése. Ismerték a derékszögű háromszög oldalainak egymásra hatását. Ismerték a törtszámokat is.

     Az ókori egyiptomiak kiválóak voltak az orvostudomány terén. Ismerték a gyógyfüvek és mérgek hatását. Halottaikat bebalzsamozták, így a halott teste megmaradt az utókor számára. Az egyiptomiak hittek abban, hogy a halál után az ember élete folytatódik a másvilágon.