Translate

2012. december 5., szerda


Az ókori orvoslás igen jó szinten volt! Nézzétek meg a filmet. Érdekesnek tartom. Remélem nektek is tetszeni fog! :)


A nagy földrajzi felfedezések kora

     A 15. század második felében új veszély leselkedett Európára, a világhódító törekvésekkel fellépő Török birodalom. A törökök hódításaikkal ellenőrzésük alá vonták az európai-ázsiai kereskedelmi útvonalakat. Ezért a 15. században elindultak a nyugati és déli irányú felfedező utazások Európából.
     Az első lépéseket portugál hajósok tették, Tengerész Henrik portugál király irányításával. Nagy expedíciókat és kutatásokat szervezett. Térképek készített, új hajótípusokat, navigációs eszközöket kísérletezett ki. Portugáliát nagyhatalommá tette. A portugálok végigkutatták Afrika nyugati partvidékét. Bartolómeo Diaz 1487-ben elérte a Jóreménység-fokot.
     A spanyolok az araboktól átvett iránytű és a tengeri térképek segítségével pedig már kimerészkedtek a nyílt óceánra is. Különösen merész ötlettel állt elő az olasz származású, de spanyol szolgálatban álló Kolumbusz Kristóf, aki Indiát nyugat felé hajózva kéne elérni. 1492-ben indult útnak három hajójával: a Santa Mariaval, a Ninával és a Pintával. Kolumbusz első útja alkalmával Közép-Amerika szigetvilágában kötött ki. Az amerikai bennszülötteket indiánoknak nevezte el. Kolumbusz még háromszor tért vissza a Újvilágba és a spanyol uralkodótól az „India alkirály” címet kapta. Megkezdődött a gyarmatosítás, az idegen területek katonai megszállása, gazdasági kirablása és kizsákmányolása.

  
     Felfedezők és hódítók:
     A firenzei földrajztudós Amerigo Vespucci rájött, hogy a föld, amit Kolombusz felfedezett nem India, ezért róla nevezték el az újvilágot Amerikának.
     1498-ban a portugál Vasco da Gama kerülte meg elsőként Afrikát ás elérte Indiát is. A portugál király gazdagon megjutalmazta őt ezért a tettért. Indiában halt meg, mint a gyarmat alkirálya.
     A legnagyobb vállalkozásba mégis a portugál Fernando Magellán vágott bele, amikor spanyol szolgálatban öt hajójával 1519-ben indult útra Sevilla kikötőjéből, hogy megkerülje a Földet. Magellán ugyan a Fülöp-szigeteken lelte halálát, de egyetlen hajói a Viktória befutott Sevilla kikötőjébe, s ezzel bebizonyította, hogy a Föld gömbölyű. Ezt a nagy bravúrt az angol Francis Drake tudta megismételni, amikor hajójával 1577-1580 között megkerülte a Földet.


     Spanyolország és Portugália harca a tengerekért:

     A spanyolok soha sem akartak lemondani arról, hogy megtalálják El Doradot (az „Aranyozott” országot). Az arany utáni kutatás lázában számos indián kultúrát pusztítottak el. A portugálok beérték a drága fűszerek (bors, szegfűszeg, szerecsendió, gyömbér, fahéj) és az Európában ismeretlen zöldségnövények (burgonya, bab, paprika, paradicsom), továbbá a kukorica, gyapot, kávé, mogyoró, dohány és a drágakövek kereskedelmi hasznával. A spanyolok azonban még többre vágytak.
     A harc a két tengeri nagyhatalom között nem csak az Újvilágért, de a tengeri utakért, a Csendes-óceán szigetvilágáért és az ázsiai kereskedelem ellenőrzéséért folyt. A két keresztény állam viszálykodását a pápa 1494-ben szerződéssel rendezte. Pl. Dél-Amerikát  felosztotta köztük – Portugália megkapta Brazíliát és Spanyolország megkapta  közép- és dél- Amerikai területeket. A portugálok az arabokat kiszorítva megvetették lábukat, s kereskedelmi útvonalakat hoztak létre Indiában, Indonéziában, sőt Kínában (Macao) és Japánban is. Tudni kell azt is, hogy ezek után a Földközi-tengeri levantei kereskedelem, ill. a Balti-tengeri Hanza kereskedelem egyre jobban a háttérbe szorult.
     Közép- és Dél- Amerika meghódítói (konquistádorai) Hernando Cortes és Francisco Pizzaro voltak. A térség első államát kb. 3000 évvel ezelőtt valószínűleg az olmékok alapították meg a Mexikói-öböl déli partvidékén. A „jaguárok népe” építette az első városokat és csodálatos kultúrával rendelkeztek. A spanyolok hitüket kihasználva igázták le ezeket a területeket. Számos, az olmékokat követő nép közül a maják emelkedtek ki. A „rejtélyek népe” (nevük a hirtelen elvándorlásukra utal) építette fel az első piramisokat a kontinensen. Fő táplálékuk a kukorica volt. Közép-Amerika földjének legmeghatározóbb népe a 15. században az aztékok voltak. Az azték birodalom (fővárosa Tenochtitlan) híres piramistemplomaikról, fejlett volt az írásuk, számolásuk és kiemelkedő volt a szobrászatuk.  Kezdetben az aztékok az egykor nyugatra távozott tollaskígyó Isten leszármazottjainak tekintették a spanyolokat.  A sokmilliós Azték birodalmat Hernando Cortes 1521-ben néhány ezer katonájával szinte teljesen megsemmisítette.
     Az Andok hegységének népe 1200-1530 között kovácsolta össze a hatalmas Inka birodalmat. (inka- jelentése a „Nap fia”) Fővárosa Cuzco volt. A kecsua nyelvet beszélő nép 5000 km hosszan, 1 millió km2-nyi területet hódított meg. Az inkák több millió ember fölött uralkodtak (tegyük hozzá, hogy kegyetlenül, kizsákmányoló módon).
     Jól kiépített öntözőrendszereikkel teraszos földművelést folytattak. Fő terményeik a kukorica, burgonya, bab, paprika, paradicsom, koka és a gyapot voltak. Az írást nem ismerték. A birodalom irányítására a számukra tudnivalókat közvetítő és adatokat rögzítő kiput használták. Az Inka birodalmat 1531-ben Francisco Pizzaro számolta fel pár ezer katonájával.     
     Mivel az indiánok nem voltak alkalmasak a nehéz munkára az ezüst és az arany bányákban, a spanyolok munkaerő pótlásra a az afrikai feketéket hozták Amerika földjére. A velük gyakorolt bánásmód az ókori rabszolgák sorsát idézte fel, tehát újra fellendült a rabszolga kereskedelem.
     A középkor végére a spanyolok, ill. a portugálok nagy ellenfelévé lépett fel a kereskedelem terén Anglia, Franciaország és Németalföld (a későbbi Hollandia).
     Az újkorban kezdetén még nem ismerték az európaiak az egész világot. Pl. Ausztráliáról még nem tudtak, míg az angol James Cook fel nem fedezte a 18. században. Ausztráli ezzel angol gyarmattá vált.


     A felfedezések hatása Európára:

     Az addig központnak számító Földközi-tenger kereskedelme fokozatosan háttérbe szorult. Az új vízi utak az Atlanti-óceánon átvezettek az újonnan felfedezett földrészek irányába. Ennek hatására megváltozott a Nyugat-Európa népeinek élete. Kelet-Európát e változások szinte teljesen érintetlenül tulajdonosokat nevezzük tőkés vállalkozóknak. Ingyen munkások helyett már fizetett munkásokat foglalkoztattak. A tőkésekkel új társadalmi réteg jött létre, a polgárság.
     Angliát ebben az időben a textilgyártás tette nagyhatalommá. A textil alapanyaga a juhok gyapja volt, így fellendült a juhtenyésztés. A földesúr a gazdákkal együtt a földek jelentős részét fűvel vetette be. A legelőket több esetben bekerítették. Ezek a bekerített területek már az ipart szolgálták. A tőkések a parasztokat, akik elvesztették munkájukat épp a textilmanufaktúrákban alkalmazták alacsony bérért (ez volt az egyetlen megélhetésük). Tudni kell, hogy Angliában és Németalföldön az iparosodás a városiasodást is elősegítette. hagyták. Míg Nyugat-Európa az ipar területén ugrásszerűen fejlődött, addig, Kelet- és Közép-Európa inkább a mezőgazdasági termelésre összpontosított.
     A Nyugat versenytárs nélkül ontotta áruit az új gyarmatokra és ez a céhes kereteket felbomlasztotta. Több és olcsóbb árura volt igény. Hirtelen megnőtt a kereslet pl. a textilszövetre. Nyugaton az ingyenmunka megszűnt, míg Keleten a robot és az egyéb jobbágyi szolgáltatások köre bővült. Tehát Nyugaton már a 14. században elkezdődött a jobbágyrendszer felszámolása.
     Épp a 14. századi itáliai városokkal kapcsolatban már megismerkedhettünk a manufaktúra fogalmával. A manufaktúrák a céhekhez képest nem hoztak automatikusan jelentős technikai fejlődést. Az újítás a munkamegosztásban rejlett. A mindössze néhány főt számláló céhes műhelyek helyett olyan csarnokok épültek, ahol egy tulajdonos keze alatt több tucat munkás dolgozott. Ezeket a


A peloponnészoszi háború (Kr.e. 431-404)
     A peloponnészoszi háború politikai és gazdasági problémák miatt tört ki. A két legfőbb ok a következő volt:
1.      Lakedómiaiak félelme Athén hatalmi terjeszkedése miatt
2.       kereskedelmi konfliktus Athén és Korintosz, Megara közt - Megara és Korinthosz kereskedő városok konfliktusba kerültek Athénnal. Mivel a peloponnészoszi szövetség tagjai voltak, segítséget kértek Spártától.
     A háborúnak három szakasza volt:
1.      Archidemi háború (Kr.e. 431- Kr.e. 421)
2.      Nikai béke (Kr.e. 421-Kr.e.415) és Athén támadása Szürakúza városállam ellen (Kr.e. 415- Kr.e. 413)
3.      Dekeleji háború (Kr.e. 414- Kr.e. 404) – Athén végső veresége

1.      Archidemi háború (Kr.e. 431- Kr.e. 421)
     Boiótia letámadása után a peloponnészoszi szövetség serege Spártával az élen Kr.e. 431-ben Attika területére tört és nagy pusztítást vitt végbe. Ebben az időben Athénban pestis pusztított és a sikertelen védekezés során lemondott tisztségéről Periklész, így Athén élére Kleón került. Kleón a nagy hadikiadások miatt felemelte az adókat. Kr.e. 422-ben az amphipoli ütközetben a peloponnészoszi szövetség győzött.
2.      Nikai béke (Kr.e. 421-Kr.e.415) és Athén támadása Szürakúza városállam ellen (Kr.e. 415- Kr.e. 413)
     A nikai békét Kr.e. 421-ben kötötte 50 évre Athén Spártával. A béke nem tartott sokáig, mivel Athénban jelentős politikai befolyásra tett szert Alkibiádész görög arisztokrata. Alkibiádész elérte, hogy Athén Kr.e. 415-ben támadást indítson a Szicíliai város ellen Szürakúza ellen. Szürakúza Spárta szövetségese volt. Alkibiádész Athénban történő megvádolása után a sereget elhagyta és Spárta oldalára állt. Ezek után a peloponnészoszi szövetség katasztrofális vereséget mért az athéni seregre.
3.      Dekeleji háború (Kr.e. 414- Kr.e. 404)
     Kr.e. 414-ben a peloponnészoszi szövetség Attika területére tört és  elfoglalta Dekelei városát, amely  Athént látta el élelemmel. Abüda és Küzika szigetei mellett Athén hajóhada vereséget mért a spártaiakra. Ezért Spárta békét kínált, de Athén ezt elutasította, így a háború tovább folytatódott. Kr.e. 404-ben a háború Athén vereségével ért végett.  Spárta kemény feltételeket szabott a békekötésnél Athén számára:
·        Athén minden hajóját (12 triérán kívül) ellenséges kézre kellett adnia (300 volt)
·        le kellett bontania várfalait
·        szét kellett engednie a déloszi tengeri szövetséget
     A peloponnészoszi háborúban tehát nem csak Athén és Spárta, hanem az összes görög állam részt vett. A háború tönkretette a paraszti kisbirtokokat, a városi kisműhelyek nagy részét, a polisz rendszer válságba jutott. Elkezdtek polarizálódni a poliszok, egyesek meggazdagodtak, mások szegényedtek, nőtt a rabszolgák száma, mivel ők nem voltak érdekelve a termelésben, csökkent a munka hatásfoka. Ellentétek keletkeztek a poliszok között, megindult a versenyfutás a piacokért. A polisz állam tehát válságba jutott, ami már visszafordíthatatlan. Egy új nagyobb egységre volt szükség, amely összefogja a poliszokat, és képes új piacokat szerezni. Ezt a nagyobb egységet a Makedón királyság teremti meg.


A görög-perzsa háborúk (Kr.e. 492 - Kr.e. 449)
     A kiformálódott polisz rendszernek azonban nagy próbát kellett kiállni, a Perzsa Birodalom keletről jövő támadásait. A Perzsa birodalom elfoglalta ugyanis a görög gyarmatokat. Kis-Ázsia területén Kr.e. 492-ben a görög városállamok Milétosz vezetésével fellázadtak a perzsák ellen. Milétosz Athénnal állt szövetségben és kérte, hogy segítse meg őket a perzsák ellen. Mivel Athén segítő jobbot nyújtott Milétosznak, I. Dareiosz perzsa király Athén ellen vonult. Az első összecsapást az athéniak Militiadesz vezetésével megnyerték Kr.e. 490-ben Marathon mellett. (maratoni futó hírül adta Athén gyözelmét)                          Ebben az időben egyre erősödtek a belső harcok Athénban hisz a földtulajdonosok Athént szárazföldi hatalommá akarták tenni, míg a kereskedők és iparosok tengeri hatalommá. Az utóbbi csoport élén Themisztoklész állt, ki célját elérte, hisz az (akkor feltárt) ezüstbányák jövedelméből nagy hajóflottát építettek.

A görög-perzsa háború második szakasza Kr.e. 480-ban kezdődött, amikor Xerxész, Dareiosz fia hatalmas szárazföldi ill. tengeri sereggel indult a görögök ellen. Először a Kr.e. 480-ban a Thermopülai szorosnál csaptak össze  Spártával (Leonidas vezette 300 spártai harcos, mind meghalt), majd Kr.e. 480-ban Szalamisznál a tengeren Athénnel, de a perzsák azóriási seregüket nem tudták megfelelően kihasználni, ezért vereséget szenvedtek. Az athéni hajóhadat Themisztoklész vezette. Kr.e. 479-ben a Plataia melletti ütközetben a spártai sereg Pauszaniasz vezetésével nagy vereséget mért a perzsa seregre. A helyzetből okulva Kr.e. 479/478-ban Spárta és Athén (többek közt) megkötötte a déloszi (perzsaellenes) tengeri szövetséget. Közös védelemre készültek, de Athén egyre inkább vezető szerepet játszott, a többiek neki adóztak. Athén így egyre jobban gyarapodott, ez nem tetszett a spártaiaknak, akik kiváltak ebből a szövetségből, és a (Kr.e. VI. században kötött) peloponnészoszi szövetséget preferálták. A perzsák helyzetük kilátástalansága miatt inkább lemondtak a görög területekről. Kr.e. 449/448-ban a perzsák békét kötöttek a görögökkel és a háború befejeződött.