A Cseh királyság megalakulása

     A 10. század elején jött létre a cseh állam alapja. A központosítás és a kereszténység felvéte a Přemysl család nevéhez fűződik. A csehek Rómát, a nyugati kereszténységet ismerték el, s nem a bizánci irányzatot. Földrajzi helyzeténél fogva a fiatal cseh állam az állandó német támadások célpontjává vált. Erre az időre tehető I. (Szent)Vencel (907-935) fejedelem harca a németekkel, aki elismerte a Szász-ház fennhatóságát és vállalta, hogy birodalmi adót is fizet. Vencel a mai napig legendás alakja a cseh történelemnek.  Az állam tehát már az alakulása idején politikai függésbe került a Német-római birodalommal szemben. Alárendeltségét az is fokozta, hogy fejedelmei a német császároktól kapták királyi koronájukat. Csehország részleges önállóságát évszázadokon megtartotta ugyan, de később a Német-római császárság része volt.

     A cseh fejedelmek 1212-ben az ún. szicíliai aranybulla értelmében megkapták a királyi koronát II. Frigyes császártól. Az aranybulla a csehek számára örökletes királyi címet biztosított. Ezt a címet először I. Přemysl Ottokár (1197-1230) viselhette. A trónon fia, I. Vencel követte, akit halála után I. Přemysl Ottokár unokája és Vencel fia  II. Přemysl Ottokár (1253-1278) követett. Közép-Európa legnagyobb hatalmú ura, a kereszténység és a birodalom védelmezője volt és harcos, hódító politikát folytatott. Ezért szembe került a pápával és a német fejedelmekkel. Megszerezte az osztrák tartományokat, kibékült a lengyel Piasztokkal és Lengyelországnak védelmet ígért. Az osztrák területek miatt háborúba keveredett IV. Béla magyar királlyal, sőt 1260-ban a krossenburgi csatában legyőzte IV. Bélát és fiat.  Ottokár uralkodásának utolsó szakaszában a legnagyobb ellenfele mégis I. Habsburg Rudolf volt, mert mind a ketten igényelték a német-római császári trónt. Ezt helyzetet kihasználta IV. (Kun) László magyar király a gyengébb Rudolfot támogatta Ottokárral szemben. 1278-ban a morvamezei csatában az egyesült magyar sereg és Rudolf serege nagy győzelmet aratott II. Přemysl Ottokár felett, aki az ütközetben lelte halálát. II. Přemysl Ottokár uralkodása idején főképp városok és várak építésében jeleskedett, s ennek köszönhetően fellendült a gazdasági élet a Cseh királyságban.

     II. Přemysl Ottokár halála után a cseh trónt, a fiatal II. Vencel (1278-1305) örökölte. Mint fiatal király leszámolt az ellene lázadó engedetlen nemességgel, sőt azt is elérte, hogy a német-római császárok elismerik felmentették őt hűbéri kötelességei alól. Az ő idején a cseh gazdaság megerősödött, sőt maga a király is nagy gazdagságra tett szert. Ezt annak is köszönhette, hogy a birtokába több ezüstlelőhely került. A királyi hatalom jeléül jó minőségű ún. prágai garast veretett. Támogatta az irodalmat és a művészeteket is. Ügyes politikájának köszönhetően 1300-ban megszerezte a lengyel királyi koronát, majd 1301-ben az Árpád-ház férfi ágának kihalása után  fia, Vencel, számára igényelte a magyar királyi trónt, aki V. László néven 1301-től 1305-ig magyar király volt. 1305-ben meghalt II. Vencel és a cseh trónt fia III. Vencel (1305-1306) örökölte. III. Vencel 1305-től cseh és lengyel király, a magyar királyi koronáról lemondott Bajor Ottó javára 1305-ben. 1306-ban a lázadó lengyelek leverésére sietett, amikor meggyilkolták őt Olmütz várában. III. Vencellel 1306-ban kihalt a Přemysl-ház férfi ágon.

     Přemysl-ház kihalása után a cseh trónra Luxemburg János (1310-1346) lépett. A csehek „idegen királynak” is nevezik, mivel a külföldi események érdekelték. Diplomáciai és katonai sikerei mégis sok hasznot hoztak az országnak. Pl. 1319-1329 között a cseh koronához csatolta Felső-Lausitzot, majd 1335-ig megszerezte a sziléziai hercegség java részét. 1335-ben lemondott a lengyelországi trónigényéről. Fiát, Vencelt (a későbbi IV.Károly cseh királyt) kinevezte morva őrgrófjának 1333-ban, s ezzel a lépésével lényegében rábízta a cseh föld igazgatását is. Sőt támogatta fiát a német-római királyi korona megszerzésében támogatta. Francia származása miatt jó viszonyban volt a francia királyokkal, ezért az oldalukon szállt harcba a százéves háborúban (1337-1453) az angolok ellen. 1346-ban a crécy-i csatában esett el.  

     Luxemburg János után a cseh trónra 1346-ban fia, IV. Károly (1346-1378) lépett. A cseh történelem legnagyobb uralkodója. 1333-1349 között morva őrgróf volt, 1346-tól cseh- és német király, 1355-től német-római császár, 1355-től névlegesen itáliai, 1365-től koronázott burgung király. Vencel a francia királyi udvarban nevelkedett, s ott vette fel a Károly nevet. IV. Károlynak sokat köszönhet Prága. 1348-ban a főváros területét az Új Várossal (Nové Město) bővítette és ugyan ebben az évben alapította Közép-Európa leglátogatottabb egyetemét, a Karolinumot. Prága ekkor kapta Észak-Rómája elnevezést. 1357-ben kezdte építeni a Moldván a híres Károly-hidat. Prágától nyugatra építette meg Karlstein várát.

     1356-ban adta ki az aranybullát, amelyet a Német-római birodalom alkotmányába is belefoglalt, amellyel a császári hatalmat ásta alá a német fejedelmek előtt. A cseh rendek sem akarták elismerni a Maiestas Carolina levelét, amelyben az uralkodói jogkör szélesítését akarta elérni a Cseh királyságban.

     Károly mélyen vallásos és nagyon művelt uralkodó volt, aki öt nyelven beszélt. Maga is foglalkozott írással pl. önéletrajza a Vita Caroli c. és a Legenda Szt. Vencelről c.

     IV. Károly halála után a cseh trónra fia, IV. Vencel (1378-1419) lépett. Már 1376-ban megválasztották német-római királynak, de 1400-ban a rensei gyűlésen elvették királyi címét, és helyébe III. Ruprecht pfalzi grófot választották. Az ő uralkodása idején tört ki a Cseh királyságban a huszita felkelés. Az uralkodó kezdetben nyíltan támogatta Husz János prédikátor és egyetemi tanárt ás tanait, majd később ellentétbe kerültek az ún. bűnbocsátó cédulák miatt. Öccse, Luxemburg Zsigmond (1387-1437) magyar király és 1410-től német-római király, 1419-től cseh király és 1433-tól német-római császár ígérete ellenére Husz Jánost a konstanzi zsinaton 1415-ben eretneknek nyilvánították és elégették. Ezért 1419. júl. 30-án a husziták a huszita ellenes királyi hivatalnokokat kidobtak az ablakból (újvárosi defenesztráció) és kitört a huszita felkelés. A király IV. Vencel utólag ugyan a történteket jóváhagyta, de nem sokára meghalt. A trónra így testvére Luxemburg Zsigmond király (1419-1437) került1419-ben.

A huszita mozgalom a Cseh királyság területén:

     1378-ban a pápai székbe két pápát is választottak. Prága is reagált a római katolikus egyház problémáira és több prédikátor is elkezdte tevékenységét a királyság területén. Ilyen prédikátor volt Husz János a prágai egyetem tanára. Szerinte minden rossznak és elégedetlenségnek a gyökerét az egyházi méltóságok gazdagságában látta. Fellépet a bűnbocsátó cédulák árusítása ellen.  1415. júl. 6-án Huszt, mint eretneket elítélték a konstanzi zsinaton és máglyán elégették.

     Az ítélet óriási felháborodást váltott ki a Cseh királyságban, ennek eredményeként 1419-én kirobbant Prágában a huszita háború (1419. júl. 30-án a husziták a huszita ellenes királyi hivatalnokokat kidobtak az ablakból (újvárosi defenesztráció)). Husz tanítását követték a husziták, amelyek igaz keresztényeknek tartották magukat. Igaz hitüknek a kehely volt a szimbóluma. A husziták programja:

1. Isten igéjének szabadon s a nemzet nyelvén prédikáltassék,
2. az úrvacsora mindkét szín alatt kiszolgáltassék,
3. a papságtól a világi javak vétessenek el, a papság térjen vissza az apostoli szegénységre,
4. a papság közé szigorúbb egyházfegyelem hozassék be.

          A husziták soraiban két irányzat alakult ki: a kelyhesek (zászlajukra jelként az úrvacsorázó kelyhet festették, ők a gazdagabb és mérsékeltebb réteget képviselték) és a táboriták (a városi és falusi szegények, akik a szentföldi Tábor-hegy nevét választották összetartásuk jelszavának. Ők alapították meg Tábor városát, ahol mindenki egyenlő volt.) A husziták jó harcosok voltak, akiket két tehetséges vezér Ján Žižka, majd halála után Prokop Holý vezette őket.

    A pápa és Zsigmond császár meghirdette a husziták ellen a keresztes háborút, a szent kereszt nevében. Sorozatos vereségek láttán a pápa és a császár szembefordította egymással a korábbi szövetségeseket, a kelyheseket és a táboritákat. A magukra maradt táboriak Prokop Holý vezetésével Lipanynál az ún. „testvér gyilkos”csatában 1434-ben döntő vereséget szenvedtek. A huszita tanok azonban tovább terjedtek, Magyar királyságban is éreztetve hatásukat.

     Hunyadi Mátyás (1458-1490) magyar király idején a Cseh királyságban Podjebrád György (1458-1471) uralkodott. Podjebrádra a pápa és III. Frigyes császár egyaránt neheztelt. A pápa a huszitizmusra, Frigyes pedig a német császári koronára váló törekvése miatt. Mind a ketten háborúra biztatták Podjebrád ellen Mátyás királyt. A tíz évig tartó háborúban (1468-1478) Mátyás el is hódította a Cseh királyságtól Morvaországot, Sziléziát és Luzáciát (Lausitzot). 1469-től a katolikus cseh-morva-sziléziai rendek cseh királynak is megválasztották Mátyást cseh királynak.

     Podjebrád György fiait mellőzve II. (Jagelló) Ulászlót (1471-1516) ajánlotta a cseh trónra.