Köszönet nyilvánítás!

      A blogomon feltüntetett adatok, szövegek egy részét magam készítettem el. Azonban megköszönöm minden egyes szakembernek és más területen alkotó emberek munkáját  is, hogy taulmányukat, kérdéseiket és alkotásukat itt feltüntethetem, felhasználhattam! Nagy köszönet nekik, bármely nemzetiségűek is! Nem csak az én munkámat könnyítik  és segítik, de az iskolánk gyerekeinek tudását is gyarapítják! Még egyszer nagy-nagy köszönet nekik!

                                                     Kaderábek László

Kérdések és feladatok

II. kör

1, Kleiszthenész Athénban bevezette a cserépszavazás intézményét!

a, Mi volt ennek a célja?

b, Hány szavazat biztosította a szavazás érvényességét?

c, Kinek, milyen tisztség viselőinek kellett a cserepeket összeszámolniuk?

d, Mi történt azzal, akire a legtöbben szavaztak?

2, Az athéni demokrácia legkiemelkedőbb politikusa Periklész volt!

a, Milyen tisztséget viselt huzamosabb ideig?

b, Hány éven át viselte ezt a tisztséget?

c, Milyen betegség okozta halálát?

d, Melyik volt az a háború, amely alatt Periklész az említett betegség áldozata lett?

3, Húzzátok alá, hol található:

A, Milétosz -    a Peloponészoszon

                       Kis-Ázsiában

                       Epiroszban

B, Olümpia -  Makedóniában

                       az Olümposzon

                       a Peloponészoszon

C, Marathon – Thesszáliában

                        Euboián

                        Attikában

D, Khaironea – Makedóniában

                         Boiótiában

                         A Peloponészoszon

4, Igaz-e a középkorra, hogy (ha nem akkor indokold meg, hogy miért pár szóval)

A, a legtöbb középkori kolostorban semmittevés folyt, és a szerzetesi közösségben pártharcok dúltak?

B, a kolostorok a római ipar technikai hagyományait folytatták?

C, a középkori lovagvárak kezdettől fogva kőből épült, bonyolult, jól védhető épületegyüttesek voltak?

D, telente a lakótorony egyetlen fűthető helyiségébe szorult vissza az egész várnép?

E, a lovagok legfontosabb tápláléka a gabona volt?

F, még nagyon sok paraszt élt fából összetákolt vagy földbe vájt viskóban?

G, a mécsest csak a nemesek házaiban vagy a teplomokban használták?

H, a szék mérete méltóságot jelentett. Minél nagyobb úr volt valaki, annál nagyobb székre volt szüksége?

I, a parasztok az ágyneműt nemigen ismerték? Köpönyeggel vagy más felsőruházattal takaróztak?

J, a nevelés legfőbb eszköze a verés volt?

5, Húzzátok alá a román stílusban készült épületeket!

A poitiersi dóm, az arlesi dóm, a speyeri dóm, a párizsi Notre-Dame, a wormsi dóm, a reimsi-széksegyház,  a mainzi dóm,  a jáki teplom, a mont-serrati Szent Cecília-székesegyház és a Canterburyi katedrális.

6, István király birtokadományokkal és törvényekkel gondoskodott az egyház anyagi alapjáról, és törekedett az új rend és szokás kialakítására.

a, Mit rendelt el a király törvénye arra az esetre, ha valakit vasárnap ökörrel láttak az emberek dolgozni?

A törvény előírta az is, hogy vasárnap mindenki menjen teplomba!

b, Kire nem vonatkozott ez a kötelesség?

c, Hány falunak kellett egy teplomot építeni?

d, Hogyan rendelkezett a törvény azzal szemben, aki megtagadta az egyházi tized (dézsma) fizetését?

7, Ezen öt európai ország közöl melyiknek az újkori történelmében találkozunk az alábbi eseményekkel? Mindegyik kérdéshez csak egy államot írhatsz hozzá!

a, Franciaország

b, Anglia

c, Oroszország

d, Német-római Birodalom

e, Törökország

A, gyarmati rendszerét Spanyolország, Hollandia és Franciaország rovására építette ki.

B, itt rendeltek el a legelőször népfölkelést.

C, ettől a hatalomtól függetlenítette magát Mohamed Ali.

D, az 1848-as forradalmi hullám ennek az országnak a határán tört meg.

E, egyesítése és nemzeti állammá válása 1848-ban nem sikerült.

F, Népsűrűsűge a XVII. században 40 fő/km^2.

G, itt működtek a „dologházak”.

H, itt robbant ki az újkori parasztfölkelések legnagyobbika.

I, 1829-ben kénytelen volt meghátrálni egy nagy múltú kis nép önfeláldozása előtt.

J, 1648-tól 300 kisebb-nagyobb államból állt.

8, Kapcsoljátok az alábbi történelmi személyiségeket a megfelelő földrajzi helyekhez!

A, Garibaldi

B, Kitchener

C, II.Vilmos

D, John Brown

E, Habsburg Miksa

1, Mexicó

2, Kansas

3, Jeruzsálem

4, Fashoda

5, Marsala

9, Tömören fogalmazzátok meg (2-3 mondattal), hogy ki volt a következő személy!

a, Clemenceau-

b, A. Dreyfus-

c, C. Rhodes-

d, A. Cuza-

e, H. Botev-

f, Gapon-

g, Szun Jat-szen-

h, II. Vilmos-

10, Amerikai elnökök neveit láthatjátok. Irjátok a nevükhöz, hogy melyik évben léptek hivatalba először!

A, Harry Truman-

B, Herbert Hoover-

C, John F. Kennedy-

D, Eisenhower-

E, Franklin Roosevelt-

11, A következő dátumok és helyszínek a legmagasabb szintű szovjet-amerikai találkozókat jelölik. Tüntssétek fel, hogy mely szovjet pártfőtitkárok és mely amerikai elnökök találkoztak egymással!

A, Teherán, 1943

B, Bécs, 1961

C, Moszkva, 1972

D, Bécs, 1979

E, Genf, 1985

12. A II. világháború utánni világpolitika szereplőit látjátok. Röviden (2-3 mondattal) jellemezétek őket!

A, Nehru-

B, Ben Gurion-

C, Nasszer-

D, Brandt-

E, Josida-

F, Robert Schuman-

 Sok szerencsét kívánok a megoldóknak! A megoldásokat, papíron kérem leadni az ellátot nevetekkel! A sikeres megoldókat természetesen jó osztályzattal értékelem. A leadási határidő: 2013. február 4. 

A történelmi feladatok első körének megoldói a következők:

1. Zemes András (85pont, 100%)

2. Šárai Krisztina (81 pont, 95%)

3. Csery István (80,5 pont, 95%)

4. Kis Kata Zsófia (78,5 pont, 92%) - az egy nap csúszást még elfogatam Kata, de legközelebb próbálj meg pontos lenni. :) 

5. Rátz Artúr (74,5 pont, 88%). - akaratodat szintén nagyra becsülöm, hogy nekiláttál a munkának. 

      A jelenlegi első három helyezett tanulónak gratulálok. A verseny tovább tart! Hamarosan jönnek az új feladatok! 

A hajózásról is láthattok egy érdekes dokumentum filmet. Hihetetlen dolgokra voltak képesek az ókori emberek.

Fiúknak ajánlom ezt a dokumentum filmet, de a lányok is megnézhetik, ha érdekli őket a haditechnika.

Az ókorban munkagépek sorozatát is alkalmazták. 

Azt is mindenkinek a figyelmébe ajánlanám!!!! A számításokról érdekes dolgokat látunk!!!

Az ókori orvoslás igen jó szinten volt! Nézzétek meg a filmet. Érdekesnek tartom. Remélem nektek is tetszeni fog! :)

A nagy földrajzi felfedezések kora

     A 15. század második felében új veszély leselkedett Európára, a világhódító törekvésekkel fellépő Török birodalom. A törökök hódításaikkal ellenőrzésük alá vonták az európai-ázsiai kereskedelmi útvonalakat. Ezért a 15. században elindultak a nyugati és déli irányú felfedező utazások Európából.

     Az első lépéseket portugál hajósok tették, Tengerész Henrik portugál király irányításával. Nagy expedíciókat és kutatásokat szervezett. Térképek készített, új hajótípusokat, navigációs eszközöket kísérletezett ki. Portugáliát nagyhatalommá tette. A portugálok végigkutatták Afrika nyugati partvidékét. Bartolómeo Diaz 1487-ben elérte a Jóreménység-fokot.

     A spanyolok az araboktól átvett iránytű és a tengeri térképek segítségével pedig már kimerészkedtek a nyílt óceánra is. Különösen merész ötlettel állt elő az olasz származású, de spanyol szolgálatban álló Kolumbusz Kristóf, aki Indiát nyugat felé hajózva kéne elérni. 1492-ben indult útnak három hajójával: a Santa Mariaval, a Ninával és a Pintával. Kolumbusz első útja alkalmával Közép-Amerika szigetvilágában kötött ki. Az amerikai bennszülötteket indiánoknak nevezte el. Kolumbusz még háromszor tért vissza a Újvilágba és a spanyol uralkodótól az „India alkirály” címet kapta. Megkezdődött a gyarmatosítás, az idegen területek katonai megszállása, gazdasági kirablása és kizsákmányolása.

  

     Felfedezők és hódítók:

     A firenzei földrajztudós Amerigo Vespucci rájött, hogy a föld, amit Kolombusz felfedezett nem India, ezért róla nevezték el az újvilágot Amerikának.

     1498-ban a portugál Vasco da Gama kerülte meg elsőként Afrikát ás elérte Indiát is. A portugál király gazdagon megjutalmazta őt ezért a tettért. Indiában halt meg, mint a gyarmat alkirálya.

     A legnagyobb vállalkozásba mégis a portugál Fernando Magellán vágott bele, amikor spanyol szolgálatban öt hajójával 1519-ben indult útra Sevilla kikötőjéből, hogy megkerülje a Földet. Magellán ugyan a Fülöp-szigeteken lelte halálát, de egyetlen hajói a Viktória befutott Sevilla kikötőjébe, s ezzel bebizonyította, hogy a Föld gömbölyű. Ezt a nagy bravúrt az angol Francis Drake tudta megismételni, amikor hajójával 1577-1580 között megkerülte a Földet.

     Spanyolország és Portugália harca a tengerekért:

     A spanyolok soha sem akartak lemondani arról, hogy megtalálják El Doradot (az „Aranyozott” országot). Az arany utáni kutatás lázában számos indián kultúrát pusztítottak el. A portugálok beérték a drága fűszerek (bors, szegfűszeg, szerecsendió, gyömbér, fahéj) és az Európában ismeretlen zöldségnövények (burgonya, bab, paprika, paradicsom), továbbá a kukorica, gyapot, kávé, mogyoró, dohány és a drágakövek kereskedelmi hasznával. A spanyolok azonban még többre vágytak.

     A harc a két tengeri nagyhatalom között nem csak az Újvilágért, de a tengeri utakért, a Csendes-óceán szigetvilágáért és az ázsiai kereskedelem ellenőrzéséért folyt. A két keresztény állam viszálykodását a pápa 1494-ben szerződéssel rendezte. Pl. Dél-Amerikát  felosztotta köztük – Portugália megkapta Brazíliát és Spanyolország megkapta  közép- és dél- Amerikai területeket. A portugálok az arabokat kiszorítva megvetették lábukat, s kereskedelmi útvonalakat hoztak létre Indiában, Indonéziában, sőt Kínában (Macao) és Japánban is. Tudni kell azt is, hogy ezek után a Földközi-tengeri levantei kereskedelem, ill. a Balti-tengeri Hanza kereskedelem egyre jobban a háttérbe szorult.

     Közép- és Dél- Amerika meghódítói (konquistádorai) Hernando Cortes és Francisco Pizzaro voltak. A térség első államát kb. 3000 évvel ezelőtt valószínűleg az olmékok alapították meg a Mexikói-öböl déli partvidékén. A „jaguárok népe” építette az első városokat és csodálatos kultúrával rendelkeztek. A spanyolok hitüket kihasználva igázták le ezeket a területeket. Számos, az olmékokat követő nép közül a maják emelkedtek ki. A „rejtélyek népe” (nevük a hirtelen elvándorlásukra utal) építette fel az első piramisokat a kontinensen. Fő táplálékuk a kukorica volt. Közép-Amerika földjének legmeghatározóbb népe a 15. században az aztékok voltak. Az azték birodalom (fővárosa Tenochtitlan) híres piramistemplomaikról, fejlett volt az írásuk, számolásuk és kiemelkedő volt a szobrászatuk.  Kezdetben az aztékok az egykor nyugatra távozott tollaskígyó Isten leszármazottjainak tekintették a spanyolokat.  A sokmilliós Azték birodalmat Hernando Cortes 1521-ben néhány ezer katonájával szinte teljesen megsemmisítette.

     Az Andok hegységének népe 1200-1530 között kovácsolta össze a hatalmas Inka birodalmat. (inka- jelentése a „Nap fia”) Fővárosa Cuzco volt. A kecsua nyelvet beszélő nép 5000 km hosszan, 1 millió km²-nyi területet hódított meg. Az inkák több millió ember fölött uralkodtak (tegyük hozzá, hogy kegyetlenül, kizsákmányoló módon).

     Jól kiépített öntözőrendszereikkel teraszos földművelést folytattak. Fő terményeik a kukorica, burgonya, bab, paprika, paradicsom, koka és a gyapot voltak. Az írást nem ismerték. A birodalom irányítására a számukra tudnivalókat közvetítő és adatokat rögzítő kiput használták. Az Inka birodalmat 1531-ben Francisco Pizzaro számolta fel pár ezer katonájával.     

     Mivel az indiánok nem voltak alkalmasak a nehéz munkára az ezüst és az arany bányákban, a spanyolok munkaerő pótlásra a az afrikai feketéket hozták Amerika földjére. A velük gyakorolt bánásmód az ókori rabszolgák sorsát idézte fel, tehát újra fellendült a rabszolga kereskedelem.

     A középkor végére a spanyolok, ill. a portugálok nagy ellenfelévé lépett fel a kereskedelem terén Anglia, Franciaország és Németalföld (a későbbi Hollandia).

     Az újkorban kezdetén még nem ismerték az európaiak az egész világot. Pl. Ausztráliáról még nem tudtak, míg az angol James Cook fel nem fedezte a 18. században. Ausztráli ezzel angol gyarmattá vált.

     A felfedezések hatása Európára:

     Az addig központnak számító Földközi-tenger kereskedelme fokozatosan háttérbe szorult. Az új vízi utak az Atlanti-óceánon átvezettek az újonnan felfedezett földrészek irányába. Ennek hatására megváltozott a Nyugat-Európa népeinek élete. Kelet-Európát e változások szinte teljesen érintetlenül tulajdonosokat nevezzük tőkés vállalkozóknak. Ingyen munkások helyett már fizetett munkásokat foglalkoztattak. A tőkésekkel új társadalmi réteg jött létre, a polgárság.

     Angliát ebben az időben a textilgyártás tette nagyhatalommá. A textil alapanyaga a juhok gyapja volt, így fellendült a juhtenyésztés. A földesúr a gazdákkal együtt a földek jelentős részét fűvel vetette be. A legelőket több esetben bekerítették. Ezek a bekerített területek már az ipart szolgálták. A tőkések a parasztokat, akik elvesztették munkájukat épp a textilmanufaktúrákban alkalmazták alacsony bérért (ez volt az egyetlen megélhetésük). Tudni kell, hogy Angliában és Németalföldön az iparosodás a városiasodást is elősegítette. hagyták. Míg Nyugat-Európa az ipar területén ugrásszerűen fejlődött, addig, Kelet- és Közép-Európa inkább a mezőgazdasági termelésre összpontosított.

     A Nyugat versenytárs nélkül ontotta áruit az új gyarmatokra és ez a céhes kereteket felbomlasztotta. Több és olcsóbb árura volt igény. Hirtelen megnőtt a kereslet pl. a textilszövetre. Nyugaton az ingyenmunka megszűnt, míg Keleten a robot és az egyéb jobbágyi szolgáltatások köre bővült. Tehát Nyugaton már a 14. században elkezdődött a jobbágyrendszer felszámolása.

     Épp a 14. századi itáliai városokkal kapcsolatban már megismerkedhettünk a manufaktúra fogalmával. A manufaktúrák a céhekhez képest nem hoztak automatikusan jelentős technikai fejlődést. Az újítás a munkamegosztásban rejlett. A mindössze néhány főt számláló céhes műhelyek helyett olyan csarnokok épültek, ahol egy tulajdonos keze alatt több tucat munkás dolgozott. Ezeket a

A peloponnészoszi háború (Kr.e. 431-404)

     A peloponnészoszi háború politikai és gazdasági problémák miatt tört ki. A két legfőbb ok a következő volt:

1.      Lakedómiaiak félelme Athén hatalmi terjeszkedése miatt

2.       kereskedelmi konfliktus Athén és Korintosz, Megara közt - Megara és Korinthosz kereskedő városok konfliktusba kerültek Athénnal. Mivel a peloponnészoszi szövetség tagjai voltak, segítséget kértek Spártától.

     A háborúnak három szakasza volt:

1.      Archidemi háború (Kr.e. 431- Kr.e. 421)

2.      Nikai béke (Kr.e. 421-Kr.e.415) és Athén támadása Szürakúza városállam ellen (Kr.e. 415- Kr.e. 413)

3.      Dekeleji háború (Kr.e. 414- Kr.e. 404) – Athén végső veresége

1.      Archidemi háború (Kr.e. 431- Kr.e. 421)

     Boiótia letámadása után a peloponnészoszi szövetség serege Spártával az élen Kr.e. 431-ben Attika területére tört és nagy pusztítást vitt végbe. Ebben az időben Athénban pestis pusztított és a sikertelen védekezés során lemondott tisztségéről Periklész, így Athén élére Kleón került. Kleón a nagy hadikiadások miatt felemelte az adókat. Kr.e. 422-ben az amphipoli ütközetben a peloponnészoszi szövetség győzött.

2.      Nikai béke (Kr.e. 421-Kr.e.415) és Athén támadása Szürakúza városállam ellen (Kr.e. 415- Kr.e. 413)

     A nikai békét Kr.e. 421-ben kötötte 50 évre Athén Spártával. A béke nem tartott sokáig, mivel Athénban jelentős politikai befolyásra tett szert Alkibiádész görög arisztokrata. Alkibiádész elérte, hogy Athén Kr.e. 415-ben támadást indítson a Szicíliai város ellen Szürakúza ellen. Szürakúza Spárta szövetségese volt. Alkibiádész Athénban történő megvádolása után a sereget elhagyta és Spárta oldalára állt. Ezek után a peloponnészoszi szövetség katasztrofális vereséget mért az athéni seregre.

3.      Dekeleji háború (Kr.e. 414- Kr.e. 404)

     Kr.e. 414-ben a peloponnészoszi szövetség Attika területére tört és  elfoglalta Dekelei városát, amely  Athént látta el élelemmel. Abüda és Küzika szigetei mellett Athén hajóhada vereséget mért a spártaiakra. Ezért Spárta békét kínált, de Athén ezt elutasította, így a háború tovább folytatódott. Kr.e. 404-ben a háború Athén vereségével ért végett.  Spárta kemény feltételeket szabott a békekötésnél Athén számára:

·        Athén minden hajóját (12 triérán kívül) ellenséges kézre kellett adnia (300 volt)

·        le kellett bontania várfalait

·        szét kellett engednie a déloszi tengeri szövetséget

     A peloponnészoszi háborúban tehát nem csak Athén és Spárta, hanem az összes görög állam részt vett. A háború tönkretette a paraszti kisbirtokokat, a városi kisműhelyek nagy részét, a polisz rendszer válságba jutott. Elkezdtek polarizálódni a poliszok, egyesek meggazdagodtak, mások szegényedtek, nőtt a rabszolgák száma, mivel ők nem voltak érdekelve a termelésben, csökkent a munka hatásfoka. Ellentétek keletkeztek a poliszok között, megindult a versenyfutás a piacokért. A polisz állam tehát válságba jutott, ami már visszafordíthatatlan. Egy új nagyobb egységre volt szükség, amely összefogja a poliszokat, és képes új piacokat szerezni. Ezt a nagyobb egységet a Makedón királyság teremti meg.

A görög-perzsa háborúk (Kr.e. 492 - Kr.e. 449)

     A kiformálódott polisz rendszernek azonban nagy próbát kellett kiállni, a Perzsa Birodalom keletről jövő támadásait. A Perzsa birodalom elfoglalta ugyanis a görög gyarmatokat. Kis-Ázsia területén Kr.e. 492-ben a görög városállamok Milétosz vezetésével fellázadtak a perzsák ellen. Milétosz Athénnal állt szövetségben és kérte, hogy segítse meg őket a perzsák ellen. Mivel Athén segítő jobbot nyújtott Milétosznak, I. Dareiosz perzsa király Athén ellen vonult. Az első összecsapást az athéniak Militiadesz vezetésével megnyerték Kr.e. 490-ben Marathon mellett. (maratoni futó hírül adta Athén gyözelmét)                          Ebben az időben egyre erősödtek a belső harcok Athénban hisz a földtulajdonosok Athént szárazföldi hatalommá akarták tenni, míg a kereskedők és iparosok tengeri hatalommá. Az utóbbi csoport élén Themisztoklész állt, ki célját elérte, hisz az (akkor feltárt) ezüstbányák jövedelméből nagy hajóflottát építettek.

A görög-perzsa háború második szakasza Kr.e. 480-ban kezdődött, amikor Xerxész, Dareiosz fia hatalmas szárazföldi ill. tengeri sereggel indult a görögök ellen. Először a Kr.e. 480-ban a Thermopülai szorosnál csaptak össze  Spártával (Leonidas vezette 300 spártai harcos, mind meghalt), majd Kr.e. 480-ban Szalamisznál a tengeren Athénnel, de a perzsák azóriási seregüket nem tudták megfelelően kihasználni, ezért vereséget szenvedtek. Az athéni hajóhadat Themisztoklész vezette. Kr.e. 479-ben a Plataia melletti ütközetben a spártai sereg Pauszaniasz vezetésével nagy vereséget mért a perzsa seregre. A helyzetből okulva Kr.e. 479/478-ban Spárta és Athén (többek közt) megkötötte a déloszi (perzsaellenes) tengeri szövetséget. Közös védelemre készültek, de Athén egyre inkább vezető szerepet játszott, a többiek neki adóztak. Athén így egyre jobban gyarapodott, ez nem tetszett a spártaiaknak, akik kiváltak ebből a szövetségből, és a (Kr.e. VI. században kötött) peloponnészoszi szövetséget preferálták. A perzsák helyzetük kilátástalansága miatt inkább lemondtak a görög területekről. Kr.e. 449/448-ban a perzsák békét kötöttek a görögökkel és a háború befejeződött.

Az Itáliai és a német Hanza kereskedő városok felemelkedése

     A középkori városok teljesen különböztek az ókori világ városaitól. A korai középkor idején a kereskedelem alább hagyott, s csak a 13. században élénkült meg igazán. A kereskedők és a kézművesek új városnegyedeket alkottak. A városokban hatalmas templomokat, bazilikákat is építettek.  

     A kereskedők máshol is letelepedtek pl. útkereszteződések, folyami átkelő és hidak, várak ill. várhelyek területén. Itt új középkori városok keletkeztek. Az újtelepülések a király vagy a földbirtokosok birtokain keletkeztek, akiknek adót kellett fizetni. Ezért a városi polgárok ellentétben álltak a gazdag réteggel. Sok esetben a városok a nemesek és király közti konfliktusban a királyt támogatták, aminek cserébe az egyes városok az uralkodótól ún. privilégiumokat kaptak.  Pl.: mentesség az adók alól, vásárjog, bíráskodás jog, pénzverési jog, stb. A jelentősebb vagyonnal rendelkező államok ki akarták vívni önállóságukat, ezért gyakran konfliktusba kerültek  az uralkodóval is.

     A középkori városok pl. angol, francia, német és itáliai városok iparosai a 11-12. században érdekvédelmi szervezetekbe, céhekbe tömörültek. A céh az egyazon mesterséget űző iparosok és kereskedők érdekvédelmi szervezete volt. A céh jogait és kötelességeit a céhlevél szabályozta, amelyet a céhládában őrizték. A mesterkönyv tartalmazta a tagok névsorát. A céhes műhely élén a mester állt, aki egyben tulajdonos is volt. A legények a céh felügyelete alatt dolgoztak, ék voltak a mester segédei. A legényeknek európai vándorúton kellett részt venniük, amelyet a céh fizetett. Hazatérve elkészítette a „remeket”, a vizsgamunkát. Ezután vállhatott mesterré. A ranglétra alján állt az inas.

     A céhek feladatai közé tartozott a város védelme, támadás esetén – pl. bástya vagy falszakasz védelme és a sérülések kijavítása. A céhek kötelessége volt a tűzoltás, kül. épületek építése, a rend fenntartása stb.

     A szabad városok élén a városi tanács állt, és a tanács élén a városbíró állt. A 11.-12. században felvirágoztak az Észak-Itáliai városok, ill. a német Hanza szövetség városai. A leggazdagabb városok városállamokká váltak. A leggazdagabb városok köz tartoztak: pl. Genova, Firenze, Milánó, Pisa, Verona, Velence, Párizs, Brugge, Gent, London, Hamburg, Lübeck, Riga, Novgorod stb.

     Az Itáliai kereskedő városok:

     Velence a keresztes háborúk alatt rakta le hatalmának alapjait. Mikor a bizánci görög császárság helyére a latint került (1204), elfoglalta a görög birodalom szigeteit és kikötőit, így a Földközi-tenger környékének ura lett. Sokat küzdött (sikeresen) Dalmáciáért a magyar királyokkal, főleg Luxemburg Zsigmond (1387-1437) magyar király uralkodása idején.

     Velence legnagyobb riválisa Genova volt, de a 13. század folyamán a kereskedelmi versengésben felül múlta ellenfelét. Sőt Genovával együtt megalapította a levantei kereskedelmet. Főleg gabonával, bőrökkel, üveggel, luxuscikkekkel, nyersselyemmel, fűszerekkel kereskedtek. Ezek az áruk nagy vagyont hoztak Velence számára.

     A város élén, mivel Velence köztársaság volt, a doge állt, akinek munkáját segítette a Nagy Tanács.

     Milánó városát kedvező földrajzi helyzete tette gazdaggá és hatalmassá. Uralkodott az Alpok átjáróin és központja volt a Németországból Rómába, valamint keletről nyugatra vezető kereskedelmi útvonalaknak. Erős zsoldos hadsereget kellett tartania, így zsoldos vezérek, condottierek hatalma alá került. Így jutottak hatalomra a Viscontiak, akik nagy érdemeket szereztetek a művészetek és a tudományok ápolásával. Utánuk a Sforzák ragadták magukhoz a hatalmat, de kíméletlen önkényuralmukkal elsorvasztották Milánó erejét.

     Genova Velencéhez hasonlóan keleti kereskedelmének (Észak-Afrika, Kis-Azsia, Fekete-tenger partvidéke) köszönhette fejlődését. Hatalma nem volt tartós, mivel versenytársa Velence a kereskedelem terén legyőzte őt. 

     Firenze Közép-Itália legjelentősebb városi köztársasága. A nyugati tengerpart kereskedelmének volt a központja. A köztársaság a Medici-család főhatósága alá jutott. Medici Cosimo és unokája Lorenzo Firenzét a tudományok és művészetek otthonává avatták.  A „fény és pompa” ellen emelte fel szavát Savonarola Jeromos dominikánus szerzetes, s izgatására a Medicieket el is űzték Firenzéből. Később a nép Savonarola Jeromost is máglyahalálra ítélte. Firenze főleg a posztó kereskedelem térén gazdagodott meg ill. a Mediciek révén kiváló bank hálózattal rendelkezett Európában.

     Dél-Itália a 14. és a 15. században két nagyobb államra oszlott: a nápolyi és a szicícliai királyságra. Nápolyban az Anjou-ház uralkodott, míg Szicílián az aragoniai dinasztia birtokolta. Nápoly a legszorosabb kapcsolatban élt a Magyar királysággal. A 15. szézad derekán kihalt az Anjou dinnasztia, és  Nápolyt is az aragoniai család szerezte meg magának.

     A német Hanza kereskedő városok:

     A 13. században a német kereskedelmi városok egy közös szövetséget alkottak az ún. Hanza szövetséget. A hatalmat a Hanza-városok nagy tanácsa gyakorolta. Több háborút kellett viselni a szövetségnek pl. a Dán királysággal, a Svéd királysággal, a Litván fejedelemséggel, stb. Kb. 200 város volta a szövetség tagja. Főleg Észak-Európa területén a Balti-tenger partja mentén, az Atlanti-óceán keleti partjainál és Közép-Európában (a Német-római birodalom területén) kereskedtek. Vezető városok: Lübeck (Welf Oroszlán Henrik bajor herceg alapította a várost), Hamburg, Bréma, Rostock, Hannover, Köln, Berlin, Magdeburk, Riga, stb. A kereskedelemnek híres lerakatai voltak pl.: London, Brugge, Novgorod és Narva.

     Főleg gabonával, fával, vasérccel, mézzel, borostyánnal, hallal, hússal, állatbőrökkel, állatokkal és bordeuxi borral kereskedtek. A keleti luxuscikkek, nyersselyem, fűszerek és ékszerek ritkábban jelentek meg Észak-Európa piacain.

A keresztes hadjáratok

     A 10. század végén a szeldzsuk törökök nagy felháborodást keltettek Európában, amikor elfoglalták Palesztina ás Jeruzsálem (1070-ben esett el) területét.  Mivel a keresztény zarándokokkal a törökök barátságtalanul viselkedtek és az európai kereskedelem sem jutott hozzá a keleti árukhoz, II. Orbán pápa 1095-ben Clermontban meghirdette a keresztes hadjáratot a Szentföldre. A keresztes hadjárattól a keresztény egység helyreállítását várták. Az 1096-ban indított első hadjárat rosszul felfegyverzett, egyszerű emberek, többnyire parasztok szervezetlen csoportjai indultak útnak a remete Amiens-i Péter és Nincstelen Valter vezetésével. Ők el sem jutottak a Szentföldre. A fegyelmezett lovagseregek több úton vonultak: a, Bouillon Gottfried Lotharingiából Magyarországon és A Balkánon keresztül vezette seregét.

                 b, Toulouse-i Rajmund Dalmácián át érkezett Konstantinápolyba.

                 c, Tarentumi Bohemund pedig Itáliából hajózott a Szentföldre. 

     A lovagok serege Kis-Ázsiában legyőzték a szeldzsuk törököket és elfoglalták Edesszát és Antióchiát. Jeruzsálemet 1099-ben (július 15-én) hódították meg. A Jeruzsálemi Királyság élére Bouillon Gottfried került, majd halála után öccse Balbuin. A király hűbéres államai az Antióchiai Fejedelemség, az Edesszai grófság és a Tripoliszi grófság. A szent helyek védelmét a 12. században a lovagrendek (a templomos lovagrend, a johanniták rendje, a német lovagrend) vállalták. Ezt a hadjáratot „véres hadjáratnak” is hívjuk.

     A 12. században megindult a mohamedánok ellentámadása. 1144-ben visszafoglalták Edesszát. Ez váltotta ki a második keresztes hadjáratot (1147-1149). Ebben már uralkodók is részt vettek, mint pl. III. Konrád német és VII. Lajos francia király. A sereg már Kis-Ázsiában elpusztult, ill. Damaszkuszt nem tudták meghódítani.

     Szaladin egyiptomi szultán elfoglalta Szíriát és Mezopotámiát, majd a Jeruzsálemi Királyság ellen indult. 1187-ben a hattini csatában a keresztény lovagsereg megsemmisítő vereséget szenvedett és Jeruzsálem is elesett.

Ennek hírére ismét össze fogtak Európa vezető államainak uralkodói Barbarossa Frigyes német császár, II. Fülöp Ágost francia király és Oroszlánszívű Richárd angol király. A „koronás fők hadjárata” 1189-től 1192-ig tartott. Frigyes Ikoniumnál legyőzte a törököket, de váratlan halála miatt serege szétfoszlott, s Akkon vára alatt néhány ezer német harcos várta az oda érkező angol és francia királyt. Richárd útközben elfoglalta Ciprus szigetét, majd a lovagok közös erővel elfoglalták Akkon várát. Mivel a királyok közt viszály alakult ki, így több eredményt nem értek el, ezért a francia király és Lipót osztrák herceg hazatért. Az angol király csak diplomáciai tárgyalások útján érte el, hogy Szaladin engedélyezi a szent helyek szabad, de fegyvertelen látogatását.

  

     A negyedik hadjárat 1202 és 1204 között kompromitálta a nyugati kereszténységet és a keresztes eszmét. A főleg franciákból álló sereg hajón készült Egyiptomba, de nem tudta kifizetni a szállítási költségeket, ezért Velence azt kívánta tőlük, hogy foglalják el a magyar királyság birtokában lévő Zárát (sikerült elfoglalniuk), majd ostromolják Konstantinápolyt. A város elesett és a Bizánci birodalom egy részén megalapították a Latin császárságot (1204-1261), élén Balduin flandria őrgrófja állt.

     A következő hadjáratra nem kellett sokat várni. A középkor mentalitására jellemző, hogy egyszerű, naiv emberek úgy gondolták, hogy ami nem sikerült a bűnös és önző felnőtteknek, az sikerülni fog az ártatlan, tiszta lelkű gyermekeknek. 1212-ben került sor az ún. gyermekek keresztes hadjáratára, ami ellen az egyház tiltakozott.  A francia gyermekeket szállító hajókon vitték volna a Szentföldre, de a hajók egy része elsüllyedt, ill. az életben maradt gyerekek pedig mohamedán rabszolga-kereskedők karmai közé kerültek Észak-Afrikában. A német gyerekeket a hatóságok még Itália határa előtt hazairányítottak.

     A pápák ennyi kudarc után sem adták fel, s így 1217-ben útnak indult az ötödik hadjárat, amelyben II. András magyar király is részt vett. A magyarok Betszaidánál megverték az egyiptomi szultán seregét, de a táborhegyi erődöt sikertelenül ostromolták. A hadjáratban szintén részt vevő VII. Lipót osztrák herceg és Brienne-i János jeruzsálemi király Egyiptomban bevette Damiette várát, ám a keresztények ezután katasztrofális vereséget szenvedtek, így az 5. keresztes hadjárat is eredménytelenül zárult.

     A hatodik keresztes hadjárat fegyveres harc nélkül több eredményt hozott, mint az előzőek, mivel II. Frigyes császár úgy oldotta meg hadjáratát, hogy egy kis flottával Keletre hajózott, s ott tárgyalásokkal és megfelelő mennyiségű arannyal sikerült egy időre biztosítania a keresztények számára Jeruzsálem, Betlehem és Názáret birtokát, valamint a zarándokát szabad használatát. 1244-ben azonban a keresztesek Gáza mellett vereséget szenvedtek, és ezzel Jeruzsálem végleg elveszett. Csak egy keskeny tengerparti sáv maradt meg, Joppe, Akkon és Antiochia városokkal.

     Utoljára IX. (Szent) Lajos francia király vezetett keresztes hadjáratot a Szentföldre. Először 1248-ban Egyiptomba vezetett hadjáratot, de bekerítették, és seregestül fogságba esett. Csak több év után, hatalmas válságdíj ellenében nyerte vissza szabadságát. 1270-ben Tunisz ellen vonult, de Karthágó elfoglalása után táborában járvány tört ki, amelynek ő maga  is áldozatául esett. Ezután csak az epilógus volt hátra, mert előbb Joppe, majd Antiochia és Tripolisz, majd legvégül 1291-ben Akkon vára is elesett. A keresztes hadjáratok tehát majdnem két évszázados, rengeteg véráldozattal járó küzdelem után eredménytelenül fejeződött be.

     A keresztes hadjáratok szomorú kísérőjelensége volt, hogy a prédikátorok járták a vidéket és a tudatlan embereket arra biztatták, hogy fogjanak fegyvert a hit ellenségeivel szemben.  Sok esetben mivel muszlimokat nem találtak az emberek, a zsidók üldözésével, pogromokkal vezették le szent buzgalmukat.

     A keresztes hadjáratoknak voltak pozitív hatásai is Európára, mivel fellendült az európai fejlődés a keleti kereskedelem és a hajózás hatására. A keletről beáramló luxuscikkek, addig ismeretlen mezőgazdasági termékek kerültek Nyugat-Európába (pl.: selyem, fűszerek, rizs, őszibarack, görögdinnye, citrom) és főleg az itáliai városok felvirágzását okozták, s ennek köszönhetően a dél-európai gazdaság a 12.-13- században fellendült.

A Lengyel királyság megalakulása

     A lengyel törzsek egységét a Piast-család kovácsolta össze a 10. században. A kereszténységet I. Mieszko (969-992) vette fel 967-ben. Központja Gnieznó volt. Utódja, Vitéz Boleszláv (992-1025) küzdelmet kezdett a német terjeszkedés ellen. Sikerrel, mert a római keresztény Lengyel Királyság Európa egyik erős és önálló államává vált.

     Boleszláv halála után a lengyel állam nagy harcban állt a terjeszkedő német-római császárokkal, akiknek hűbéruraságát időként kénytelenek voltak elismerni. A Lengyel királyság több fejedelemségre hullott, mint pl. Nagy-Lengyelország, Kis-Lengyelország stb.

     A 12. század második felében a széttagoltság tovább folytatódott és a 13. század elején már 23 részfejedelemségből állt az ország.  A lengyelek legnagyobb ellenfelei ebben az időszakban: Magyar királyság Halics területének birtoklása miatt, a Német Lovagrend az ország észak-keleti határvidéke miatt.

     Lengyelország akkor kezdett komolyabb szerepet játszani az európai politikában, amikor Wladyslaw Lokietek Sandomierz fejedelme volt. Ő hajtotta végre a lengyel fejedelemségek egyesítését és 1320-ban a pápa engedélyével Krakkóban királlyá koronázták. Az ország ezek után gazdaságilag fejlődésnek indult. Sőt a Magyar királysággal jó kapcsolatokra tettek szert, mivel kellett a magyar szövetség a Luxemburgok igényt tartottak a Lengyel királyságra.

     Lokietek fia, III. (Nagy) Kázmér (1333-1370) lett a lengyel király. A cseh-lengyel ellentét az 1335-ös visegrádi királyi találkozó simította el. Károly Róbert (1308-1342) magyar király, Luxemburg János cseh király és Nagy Kázmér lengyel király találkozóján a cseh király jelentős összeg fejében lemondott a lengyel trónigényéről, a Német Lovagrend pedig visszaadta az elfoglalt kujaviai területeket. Közös gazdasági intézkedéseket is hoztak Bécs árumegállító joga ellen. 1339-ben újabb találkozóra került sor Visegrádon, ahol a Luxemburgokat Károly képviselte. Itt került szóba Lajos magyar trónörökös igénye a lengyel királyságra, Kázmér gyermektelen halála esetén. A megállapodás 1355-ben létre jött.

     Nagy Kázmér előbb a Német Lovagrenddel, majd a litvánokkal állt harcban (Halics birtoklásáért). 1368-ban Kázmér megalapította a krakkói egyetemet. 

     1370-ben Kázmér halálával kihalt a Piaszt-ház férfi ága, s a lengyel trónt I. (Nagy) Lajos (1342-1382) magyar király örökölte. Lajos nem volt népszerű, keveset tartózkodott az országban és nem is védelmezte sikeresen a lengyel területeket. 1374-es kassai privilégiumban a király csökkentette az adót és kötelezte magát arra, hogy csak lengyel tisztviselőket nevez ki. Mivel nem volt fiú utódja, a lengyel trónra lányát Máriát jelölte, de a királyné Hedvig lett, akinek a lengyel nemesség szabta meg, hogy a férje a litván fejedelem a későbbi lengyel király Jagelló Ulászló (1386-1434) legyen. A lengyel-litván unió komoly tényezővé vált az európai politikában. A két országot, mint Lajos idejében Magyarországgal is, perszonálúnió fűzte össze. 1410-ben a grünwaldi ütközetben Ulászló legyőzte a német lovagokat, majd 1457-ben a lengyelek megszerezték a német lovagrend székhelyét Marienburgot, sőt a toruni békében a lengyelek megszerezték Nyugat-Poroszországot és Gdansk kikötőjét, s ezzel kijutottak a Balti-tengerre.

     A 15. században a köznemesség politikai súlya megnövekedett, megalakult a rendi országgyűlés, a szejm. A központi kormányzatot a királyi tanács (senatus) irányította. A 15. század végére Lengyelország rendi monarchiává vált, akinek nagy ellenfele keleti szomszédja Orosz cárság lett.

A Cseh királyság megalakulása

     A 10. század elején jött létre a cseh állam alapja. A központosítás és a kereszténység felvéte a Přemysl család nevéhez fűződik. A csehek Rómát, a nyugati kereszténységet ismerték el, s nem a bizánci irányzatot. Földrajzi helyzeténél fogva a fiatal cseh állam az állandó német támadások célpontjává vált. Erre az időre tehető I. (Szent)Vencel (907-935) fejedelem harca a németekkel, aki elismerte a Szász-ház fennhatóságát és vállalta, hogy birodalmi adót is fizet. Vencel a mai napig legendás alakja a cseh történelemnek.  Az állam tehát már az alakulása idején politikai függésbe került a Német-római birodalommal szemben. Alárendeltségét az is fokozta, hogy fejedelmei a német császároktól kapták királyi koronájukat. Csehország részleges önállóságát évszázadokon megtartotta ugyan, de később a Német-római császárság része volt.

     A cseh fejedelmek 1212-ben az ún. szicíliai aranybulla értelmében megkapták a királyi koronát II. Frigyes császártól. Az aranybulla a csehek számára örökletes királyi címet biztosított. Ezt a címet először I. Přemysl Ottokár (1197-1230) viselhette. A trónon fia, I. Vencel követte, akit halála után I. Přemysl Ottokár unokája és Vencel fia  II. Přemysl Ottokár (1253-1278) követett. Közép-Európa legnagyobb hatalmú ura, a kereszténység és a birodalom védelmezője volt és harcos, hódító politikát folytatott. Ezért szembe került a pápával és a német fejedelmekkel. Megszerezte az osztrák tartományokat, kibékült a lengyel Piasztokkal és Lengyelországnak védelmet ígért. Az osztrák területek miatt háborúba keveredett IV. Béla magyar királlyal, sőt 1260-ban a krossenburgi csatában legyőzte IV. Bélát és fiat.  Ottokár uralkodásának utolsó szakaszában a legnagyobb ellenfele mégis I. Habsburg Rudolf volt, mert mind a ketten igényelték a német-római császári trónt. Ezt helyzetet kihasználta IV. (Kun) László magyar király a gyengébb Rudolfot támogatta Ottokárral szemben. 1278-ban a morvamezei csatában az egyesült magyar sereg és Rudolf serege nagy győzelmet aratott II. Přemysl Ottokár felett, aki az ütközetben lelte halálát. II. Přemysl Ottokár uralkodása idején főképp városok és várak építésében jeleskedett, s ennek köszönhetően fellendült a gazdasági élet a Cseh királyságban.

     II. Přemysl Ottokár halála után a cseh trónt, a fiatal II. Vencel (1278-1305) örökölte. Mint fiatal király leszámolt az ellene lázadó engedetlen nemességgel, sőt azt is elérte, hogy a német-római császárok elismerik felmentették őt hűbéri kötelességei alól. Az ő idején a cseh gazdaság megerősödött, sőt maga a király is nagy gazdagságra tett szert. Ezt annak is köszönhette, hogy a birtokába több ezüstlelőhely került. A királyi hatalom jeléül jó minőségű ún. prágai garast veretett. Támogatta az irodalmat és a művészeteket is. Ügyes politikájának köszönhetően 1300-ban megszerezte a lengyel királyi koronát, majd 1301-ben az Árpád-ház férfi ágának kihalása után  fia, Vencel, számára igényelte a magyar királyi trónt, aki V. László néven 1301-től 1305-ig magyar király volt. 1305-ben meghalt II. Vencel és a cseh trónt fia III. Vencel (1305-1306) örökölte. III. Vencel 1305-től cseh és lengyel király, a magyar királyi koronáról lemondott Bajor Ottó javára 1305-ben. 1306-ban a lázadó lengyelek leverésére sietett, amikor meggyilkolták őt Olmütz várában. III. Vencellel 1306-ban kihalt a Přemysl-ház férfi ágon.

     Přemysl-ház kihalása után a cseh trónra Luxemburg János (1310-1346) lépett. A csehek „idegen királynak” is nevezik, mivel a külföldi események érdekelték. Diplomáciai és katonai sikerei mégis sok hasznot hoztak az országnak. Pl. 1319-1329 között a cseh koronához csatolta Felső-Lausitzot, majd 1335-ig megszerezte a sziléziai hercegség java részét. 1335-ben lemondott a lengyelországi trónigényéről. Fiát, Vencelt (a későbbi IV.Károly cseh királyt) kinevezte morva őrgrófjának 1333-ban, s ezzel a lépésével lényegében rábízta a cseh föld igazgatását is. Sőt támogatta fiát a német-római királyi korona megszerzésében támogatta. Francia származása miatt jó viszonyban volt a francia királyokkal, ezért az oldalukon szállt harcba a százéves háborúban (1337-1453) az angolok ellen. 1346-ban a crécy-i csatában esett el.  

     Luxemburg János után a cseh trónra 1346-ban fia, IV. Károly (1346-1378) lépett. A cseh történelem legnagyobb uralkodója. 1333-1349 között morva őrgróf volt, 1346-tól cseh- és német király, 1355-től német-római császár, 1355-től névlegesen itáliai, 1365-től koronázott burgung király. Vencel a francia királyi udvarban nevelkedett, s ott vette fel a Károly nevet. IV. Károlynak sokat köszönhet Prága. 1348-ban a főváros területét az Új Várossal (Nové Město) bővítette és ugyan ebben az évben alapította Közép-Európa leglátogatottabb egyetemét, a Karolinumot. Prága ekkor kapta Észak-Rómája elnevezést. 1357-ben kezdte építeni a Moldván a híres Károly-hidat. Prágától nyugatra építette meg Karlstein várát.

     1356-ban adta ki az aranybullát, amelyet a Német-római birodalom alkotmányába is belefoglalt, amellyel a császári hatalmat ásta alá a német fejedelmek előtt. A cseh rendek sem akarták elismerni a Maiestas Carolina levelét, amelyben az uralkodói jogkör szélesítését akarta elérni a Cseh királyságban.

     Károly mélyen vallásos és nagyon művelt uralkodó volt, aki öt nyelven beszélt. Maga is foglalkozott írással pl. önéletrajza a Vita Caroli c. és a Legenda Szt. Vencelről c.

     IV. Károly halála után a cseh trónra fia, IV. Vencel (1378-1419) lépett. Már 1376-ban megválasztották német-római királynak, de 1400-ban a rensei gyűlésen elvették királyi címét, és helyébe III. Ruprecht pfalzi grófot választották. Az ő uralkodása idején tört ki a Cseh királyságban a huszita felkelés. Az uralkodó kezdetben nyíltan támogatta Husz János prédikátor és egyetemi tanárt ás tanait, majd később ellentétbe kerültek az ún. bűnbocsátó cédulák miatt. Öccse, Luxemburg Zsigmond (1387-1437) magyar király és 1410-től német-római király, 1419-től cseh király és 1433-tól német-római császár ígérete ellenére Husz Jánost a konstanzi zsinaton 1415-ben eretneknek nyilvánították és elégették. Ezért 1419. júl. 30-án a husziták a huszita ellenes királyi hivatalnokokat kidobtak az ablakból (újvárosi defenesztráció) és kitört a huszita felkelés. A király IV. Vencel utólag ugyan a történteket jóváhagyta, de nem sokára meghalt. A trónra így testvére Luxemburg Zsigmond király (1419-1437) került1419-ben.

A huszita mozgalom a Cseh királyság területén:

     1378-ban a pápai székbe két pápát is választottak. Prága is reagált a római katolikus egyház problémáira és több prédikátor is elkezdte tevékenységét a királyság területén. Ilyen prédikátor volt Husz János a prágai egyetem tanára. Szerinte minden rossznak és elégedetlenségnek a gyökerét az egyházi méltóságok gazdagságában látta. Fellépet a bűnbocsátó cédulák árusítása ellen.  1415. júl. 6-án Huszt, mint eretneket elítélték a konstanzi zsinaton és máglyán elégették.

     Az ítélet óriási felháborodást váltott ki a Cseh királyságban, ennek eredményeként 1419-én kirobbant Prágában a huszita háború (1419. júl. 30-án a husziták a huszita ellenes királyi hivatalnokokat kidobtak az ablakból (újvárosi defenesztráció)). Husz tanítását követték a husziták, amelyek igaz keresztényeknek tartották magukat. Igaz hitüknek a kehely volt a szimbóluma. A husziták programja:

1. Isten igéjének szabadon s a nemzet nyelvén prédikáltassék,
2. az úrvacsora mindkét szín alatt kiszolgáltassék,
3. a papságtól a világi javak vétessenek el, a papság térjen vissza az apostoli szegénységre,
4. a papság közé szigorúbb egyházfegyelem hozassék be.

          A husziták soraiban két irányzat alakult ki: a kelyhesek (zászlajukra jelként az úrvacsorázó kelyhet festették, ők a gazdagabb és mérsékeltebb réteget képviselték) és a táboriták (a városi és falusi szegények, akik a szentföldi Tábor-hegy nevét választották összetartásuk jelszavának. Ők alapították meg Tábor városát, ahol mindenki egyenlő volt.) A husziták jó harcosok voltak, akiket két tehetséges vezér Ján Žižka, majd halála után Prokop Holý vezette őket.

    A pápa és Zsigmond császár meghirdette a husziták ellen a keresztes háborút, a szent kereszt nevében. Sorozatos vereségek láttán a pápa és a császár szembefordította egymással a korábbi szövetségeseket, a kelyheseket és a táboritákat. A magukra maradt táboriak Prokop Holý vezetésével Lipanynál az ún. „testvér gyilkos”csatában 1434-ben döntő vereséget szenvedtek. A huszita tanok azonban tovább terjedtek, Magyar királyságban is éreztetve hatásukat.

     Hunyadi Mátyás (1458-1490) magyar király idején a Cseh királyságban Podjebrád György (1458-1471) uralkodott. Podjebrádra a pápa és III. Frigyes császár egyaránt neheztelt. A pápa a huszitizmusra, Frigyes pedig a német császári koronára váló törekvése miatt. Mind a ketten háborúra biztatták Podjebrád ellen Mátyás királyt. A tíz évig tartó háborúban (1468-1478) Mátyás el is hódította a Cseh királyságtól Morvaországot, Sziléziát és Luzáciát (Lausitzot). 1469-től a katolikus cseh-morva-sziléziai rendek cseh királynak is megválasztották Mátyást cseh királynak.

     Podjebrád György fiait mellőzve II. (Jagelló) Ulászlót (1471-1516) ajánlotta a cseh trónra.