A római köztársaság kora
(Kr.e. 510-
Kr.e. 30/27)
A köztársaság idején Róma élén
két patríciusból választott conzul állt.
Mindössze 1 évre választotta őket a szenátus
(vének tanács a- létszámuk 300 fő, majd később a császárság idején elérte a
600 főt is). Ők segítették a konzulok munkáját. A két hivatal képviselői
rendelkeztek a legnagyobb hatalommal Rómában. Veszély esetén a szenátus jogában
állt ún. katonai diktátort
választani. Általában ez a tisztséget hat hónapig lehetett betölteni, de voltak
esetek, amikor a szenátus a diktátori címet meghatározatlan időre is kiadta
(pl. G.I. Caesar részesült diktátori címben élete végéig). A hivatalnoki
hierarchia alsóbb fokán álltak a praetorok
és a questorok. Az összes
hivatali a tisztviselőt a lictorok
kisérték ( az ő dolguk volt pl. rendet teremteni ha zavargások voltak a
városban, vagy végrehajtottak a hivatali rendelkezéseket)– számuk úgy nőt,
ahogy a hivatali tisztségviselő posztja is nőt.
A plebejusok hivatalaikba a néptribunusokat választották. Csak ők
mehettek a plebejusok közül a szenátusba, s csak ők képviselhették ezt a
réteget. Mivel maximálisan 3 lehettek a szenátusban ún. vétó joggal
rendelkeztek.
Kb. Kr.e. 451 tájékán Rómában elkezdődött a
nyílt politikai harc a patríciusok és a plebejusok között. Ebben az időben
Kr.e. 451/450 állították fel
a 12 kőtáblás törvényt. Csak Kr.e. 300 tájékán a plebejusok teljes jogú
polgárokká váltak, s ezek után a népgyűlést
a patríciusok és a plebejusok is alkothatták.
A fiatal Róma fokozatosan legyőzte
ellenfeleit a latinokat, majd az etruszkokat is Kr.e. 6. és az 5. sz.-ban.
Kr.e. a 4.sz-ban Rómát többször is gall támadás érte. Kr.e. 387-ben a gallok Brennus
vezetésével még Rómát is elfoglalták, de a rómaiak a békét megvették tőlük
(Brennus: „Jaj, a legyőzötteknek!”). Ezek után a rómaiak városuk köré védő
falat húztak. A 4-3. sz.-ban Róma legnagyobb ellenfelei a szamnitok voltak, akiket Kr.e. 290-re
legyőztek.
Kr.e. 282-ben Róma szemet
vetett Tarentum városállam
területeire. Tarentum segítséget kért Pürhosz Epeirosz királyától. Pürhosz
jól edzett seregével Kr.e. 280-ban megtámadta Róma területeit. Annak ellenére,
hogy 3 nagy ütközetben is legyőzte a Róma seregét Kr.e. 275-ben mégis el kellett
hagynia az Appenyini-félszigetet, mivel kevés katonával és élelemmel
rendelkezett. (pürhoszi győzelem =
azt jelenti, hiába vagyunk jobbak ellenfeleinknél, mégis a háborút elvesztjük,
mivel nincs egy szövetségesünk sem az ellenséges területen, ezért a seregünk
felmorzsolódik.) Ezek után Róma az Appenyinyi-félsziget ura lett.
Róma újabb nagy ellen fele a punok voltak, amelyek fővárosa Karthágó (ezt a város a föníciai
Thürosz város kereskedői alapították) volt. Karthágó ebben az időben a
Földközi-tenger ura volt. Róma szemet vetett Szicília szigetére (s majd meg is
szerezte azt Kr.e. 270-ben), amely pun kézen volt. Ezért kirobbantak ún. pun
háborúk. Az 1. pun háború Kr.e.
264-Kr.e. 241-ig tartott. Punokat Hamilkar vezette, de nem tudott
győzni Róma felett.
A 2. pun
háború Kr.e. 218-ban tört ki és Kr.e. 202-ig tartott. Hamilkar halála után
fia Hannibál
jutott hatalomra Karthágóban. Hispánia területéről erős sereggel indult
Róma ellen. Meglepte a római hadvezetést, mivel Rómát az Alpokon keresztül
támadta meg. Hannibál Kr.e. 217-ben nagy
győzelmet aratott a Trasimenus-tónál a római légiók ( kb. egy légió abban az
időben 3000 harcosból állt) felett, majd Kr.e. 216-ban a canneai ütközetben is legyőzte a római sereget. Ekkor Róma ellen is
vonulhatott volna Hannibál, de tisztában volt vele, hogy legyöngült seregével
nem foglalja el a várost, amely erős védelemmel rendelkezett - ebből az időből
vált híressé a mondás: „Hannibál Róma kapui előtt.” Hannibál segítségére sietett
testvére Hadsrubal, de seregét a rómaiak Kr.e. 207-ben legyőzték.
Hannibál segítséget kért Karthágó város vezetőitől a vének tanácsától, de azok
nem ismerték fel Karthágó közelgő győzelmét, s nem nyújtottak segítséget. Azzal érveltek, hogy Hannibál jöjjön haza, mert a rómaiak
elfoglalták Karthágó hispániai területeit és Afrikában Karhágót is megtámadták.
A római seregek élén Scipio Africanus állt. A karthágói
vének tanácsának kérésére Hannibál haza jött. Kr.e. 202-ben a zámai ütközetben a Scipio Africanus döntő győzelmet aratott Hannibál felett.
Hannibál elmenekült Karthágóból. A város megadta magát és békét kötött Rómával.
A 3. pun háború Kr.e. 149-Kr.e.146-ban volt. Kr.e. 146-ban Karthágót
a rómaiak végleg legyőzték és a várost is elpusztították. Ettől az időtől fogva
Róma a Földközi-tenger ura lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése