Translate

2013. február 2., szombat


A római köztársaság kora
 (Kr.e. 510- Kr.e. 30/27)


     A köztársaság idején Róma élén két patríciusból választott conzul állt. Mindössze 1 évre választotta őket a szenátus (vének tanács a- létszámuk 300 fő, majd később a császárság idején elérte a 600 főt is). Ők segítették a konzulok munkáját. A két hivatal képviselői rendelkeztek a legnagyobb hatalommal Rómában. Veszély esetén a szenátus jogában állt ún. katonai diktátort választani. Általában ez a tisztséget hat hónapig lehetett betölteni, de voltak esetek, amikor a szenátus a diktátori címet meghatározatlan időre is kiadta (pl. G.I. Caesar részesült diktátori címben élete végéig). A hivatalnoki hierarchia alsóbb fokán álltak a praetorok és a questorok. Az összes hivatali a tisztviselőt a lictorok kisérték ( az ő dolguk volt pl. rendet teremteni ha zavargások voltak a városban, vagy végrehajtottak a hivatali rendelkezéseket)– számuk úgy nőt, ahogy a hivatali tisztségviselő posztja is nőt.
     A plebejusok hivatalaikba a néptribunusokat választották. Csak ők mehettek a plebejusok közül a szenátusba, s csak ők képviselhették ezt a réteget. Mivel maximálisan 3 lehettek a szenátusban ún. vétó joggal rendelkeztek.
      Kb. Kr.e. 451 tájékán Rómában elkezdődött a nyílt politikai harc a patríciusok és a plebejusok között. Ebben az időben Kr.e. 451/450 állították fel a 12 kőtáblás törvényt. Csak Kr.e. 300 tájékán a plebejusok teljes jogú polgárokká váltak, s ezek után a népgyűlést a patríciusok és a plebejusok is alkothatták.
      A fiatal Róma fokozatosan legyőzte ellenfeleit a latinokat, majd az etruszkokat is Kr.e. 6. és az 5. sz.-ban. Kr.e. a 4.sz-ban Rómát többször is gall támadás érte. Kr.e. 387-ben a gallok Brennus vezetésével még Rómát is elfoglalták, de a rómaiak a békét megvették tőlük (Brennus: „Jaj, a legyőzötteknek!”). Ezek után a rómaiak városuk köré védő falat húztak. A 4-3. sz.-ban Róma legnagyobb ellenfelei a szamnitok voltak, akiket Kr.e. 290-re legyőztek.
      Kr.e. 282-ben Róma szemet vetett Tarentum városállam területeire. Tarentum segítséget kért Pürhosz Epeirosz királyától. Pürhosz jól edzett seregével Kr.e. 280-ban megtámadta Róma területeit. Annak ellenére, hogy 3 nagy ütközetben is legyőzte a Róma seregét Kr.e. 275-ben mégis el kellett hagynia az Appenyini-félszigetet, mivel kevés katonával és élelemmel rendelkezett. (pürhoszi győzelem = azt jelenti, hiába vagyunk jobbak ellenfeleinknél, mégis a háborút elvesztjük, mivel nincs egy szövetségesünk sem az ellenséges területen, ezért a seregünk felmorzsolódik.) Ezek után Róma az Appenyinyi-félsziget ura lett.
     Róma újabb nagy ellen fele a punok voltak, amelyek fővárosa Karthágó (ezt a város a föníciai Thürosz város kereskedői alapították) volt. Karthágó ebben az időben a Földközi-tenger ura volt. Róma szemet vetett Szicília szigetére (s majd meg is szerezte azt Kr.e. 270-ben), amely pun kézen volt. Ezért kirobbantak ún. pun háborúk. Az 1. pun háború Kr.e. 264-Kr.e. 241-ig tartott. Punokat Hamilkar vezette, de nem tudott győzni Róma felett.
     A 2. pun háború Kr.e. 218-ban tört ki és Kr.e. 202-ig tartott. Hamilkar halála után fia Hannibál jutott hatalomra Karthágóban. Hispánia területéről erős sereggel indult Róma ellen. Meglepte a római hadvezetést, mivel Rómát az Alpokon keresztül támadta meg.  Hannibál Kr.e. 217-ben nagy győzelmet aratott a Trasimenus-tónál a római légiók ( kb. egy légió abban az időben 3000 harcosból állt) felett, majd Kr.e. 216-ban a canneai ütközetben is legyőzte a római sereget. Ekkor Róma ellen is vonulhatott volna Hannibál, de tisztában volt vele, hogy legyöngült seregével nem foglalja el a várost, amely erős védelemmel rendelkezett - ebből az időből vált híressé a mondás: „Hannibál Róma kapui előtt.” Hannibál segítségére sietett testvére Hadsrubal, de seregét a rómaiak Kr.e. 207-ben legyőzték. Hannibál segítséget kért Karthágó város vezetőitől a vének tanácsától, de azok nem ismerték fel Karthágó közelgő győzelmét, s nem nyújtottak segítséget. Azzal érveltek, hogy  Hannibál jöjjön haza, mert a rómaiak elfoglalták Karthágó hispániai területeit és Afrikában Karhágót is megtámadták. A római seregek élén Scipio Africanus állt. A karthágói vének tanácsának kérésére Hannibál haza jött. Kr.e. 202-ben a zámai ütközetben a Scipio Africanus  döntő győzelmet aratott Hannibál felett. Hannibál elmenekült Karthágóból. A város megadta magát és békét kötött Rómával. 
     A 3. pun háború Kr.e. 149-Kr.e.146-ban volt. Kr.e. 146-ban Karthágót a rómaiak végleg legyőzték és a várost is elpusztították. Ettől az időtől fogva Róma a Földközi-tenger ura lett.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése