A nagy földrajzi felfedezések kora

     A 15. század második felében új veszély leselkedett Európára, a világhódító törekvésekkel fellépő Török birodalom. A törökök hódításaikkal ellenőrzésük alá vonták az európai-ázsiai kereskedelmi útvonalakat. Ezért a 15. században elindultak a nyugati és déli irányú felfedező utazások Európából.

     Az első lépéseket portugál hajósok tették, Tengerész Henrik portugál király irányításával. Nagy expedíciókat és kutatásokat szervezett. Térképek készített, új hajótípusokat, navigációs eszközöket kísérletezett ki. Portugáliát nagyhatalommá tette. A portugálok végigkutatták Afrika nyugati partvidékét. Bartolómeo Diaz 1487-ben elérte a Jóreménység-fokot.

     A spanyolok az araboktól átvett iránytű és a tengeri térképek segítségével pedig már kimerészkedtek a nyílt óceánra is. Különösen merész ötlettel állt elő az olasz származású, de spanyol szolgálatban álló Kolumbusz Kristóf, aki Indiát nyugat felé hajózva kéne elérni. 1492-ben indult útnak három hajójával: a Santa Mariaval, a Ninával és a Pintával. Kolumbusz első útja alkalmával Közép-Amerika szigetvilágában kötött ki. Az amerikai bennszülötteket indiánoknak nevezte el. Kolumbusz még háromszor tért vissza a Újvilágba és a spanyol uralkodótól az „India alkirály” címet kapta. Megkezdődött a gyarmatosítás, az idegen területek katonai megszállása, gazdasági kirablása és kizsákmányolása.

  

     Felfedezők és hódítók:

     A firenzei földrajztudós Amerigo Vespucci rájött, hogy a föld, amit Kolombusz felfedezett nem India, ezért róla nevezték el az újvilágot Amerikának.

     1498-ban a portugál Vasco da Gama kerülte meg elsőként Afrikát ás elérte Indiát is. A portugál király gazdagon megjutalmazta őt ezért a tettért. Indiában halt meg, mint a gyarmat alkirálya.

     A legnagyobb vállalkozásba mégis a portugál Fernando Magellán vágott bele, amikor spanyol szolgálatban öt hajójával 1519-ben indult útra Sevilla kikötőjéből, hogy megkerülje a Földet. Magellán ugyan a Fülöp-szigeteken lelte halálát, de egyetlen hajói a Viktória befutott Sevilla kikötőjébe, s ezzel bebizonyította, hogy a Föld gömbölyű. Ezt a nagy bravúrt az angol Francis Drake tudta megismételni, amikor hajójával 1577-1580 között megkerülte a Földet.

     Spanyolország és Portugália harca a tengerekért:

     A spanyolok soha sem akartak lemondani arról, hogy megtalálják El Doradot (az „Aranyozott” országot). Az arany utáni kutatás lázában számos indián kultúrát pusztítottak el. A portugálok beérték a drága fűszerek (bors, szegfűszeg, szerecsendió, gyömbér, fahéj) és az Európában ismeretlen zöldségnövények (burgonya, bab, paprika, paradicsom), továbbá a kukorica, gyapot, kávé, mogyoró, dohány és a drágakövek kereskedelmi hasznával. A spanyolok azonban még többre vágytak.

     A harc a két tengeri nagyhatalom között nem csak az Újvilágért, de a tengeri utakért, a Csendes-óceán szigetvilágáért és az ázsiai kereskedelem ellenőrzéséért folyt. A két keresztény állam viszálykodását a pápa 1494-ben szerződéssel rendezte. Pl. Dél-Amerikát  felosztotta köztük – Portugália megkapta Brazíliát és Spanyolország megkapta  közép- és dél- Amerikai területeket. A portugálok az arabokat kiszorítva megvetették lábukat, s kereskedelmi útvonalakat hoztak létre Indiában, Indonéziában, sőt Kínában (Macao) és Japánban is. Tudni kell azt is, hogy ezek után a Földközi-tengeri levantei kereskedelem, ill. a Balti-tengeri Hanza kereskedelem egyre jobban a háttérbe szorult.

     Közép- és Dél- Amerika meghódítói (konquistádorai) Hernando Cortes és Francisco Pizzaro voltak. A térség első államát kb. 3000 évvel ezelőtt valószínűleg az olmékok alapították meg a Mexikói-öböl déli partvidékén. A „jaguárok népe” építette az első városokat és csodálatos kultúrával rendelkeztek. A spanyolok hitüket kihasználva igázták le ezeket a területeket. Számos, az olmékokat követő nép közül a maják emelkedtek ki. A „rejtélyek népe” (nevük a hirtelen elvándorlásukra utal) építette fel az első piramisokat a kontinensen. Fő táplálékuk a kukorica volt. Közép-Amerika földjének legmeghatározóbb népe a 15. században az aztékok voltak. Az azték birodalom (fővárosa Tenochtitlan) híres piramistemplomaikról, fejlett volt az írásuk, számolásuk és kiemelkedő volt a szobrászatuk.  Kezdetben az aztékok az egykor nyugatra távozott tollaskígyó Isten leszármazottjainak tekintették a spanyolokat.  A sokmilliós Azték birodalmat Hernando Cortes 1521-ben néhány ezer katonájával szinte teljesen megsemmisítette.

     Az Andok hegységének népe 1200-1530 között kovácsolta össze a hatalmas Inka birodalmat. (inka- jelentése a „Nap fia”) Fővárosa Cuzco volt. A kecsua nyelvet beszélő nép 5000 km hosszan, 1 millió km²-nyi területet hódított meg. Az inkák több millió ember fölött uralkodtak (tegyük hozzá, hogy kegyetlenül, kizsákmányoló módon).

     Jól kiépített öntözőrendszereikkel teraszos földművelést folytattak. Fő terményeik a kukorica, burgonya, bab, paprika, paradicsom, koka és a gyapot voltak. Az írást nem ismerték. A birodalom irányítására a számukra tudnivalókat közvetítő és adatokat rögzítő kiput használták. Az Inka birodalmat 1531-ben Francisco Pizzaro számolta fel pár ezer katonájával.     

     Mivel az indiánok nem voltak alkalmasak a nehéz munkára az ezüst és az arany bányákban, a spanyolok munkaerő pótlásra a az afrikai feketéket hozták Amerika földjére. A velük gyakorolt bánásmód az ókori rabszolgák sorsát idézte fel, tehát újra fellendült a rabszolga kereskedelem.

     A középkor végére a spanyolok, ill. a portugálok nagy ellenfelévé lépett fel a kereskedelem terén Anglia, Franciaország és Németalföld (a későbbi Hollandia).

     Az újkorban kezdetén még nem ismerték az európaiak az egész világot. Pl. Ausztráliáról még nem tudtak, míg az angol James Cook fel nem fedezte a 18. században. Ausztráli ezzel angol gyarmattá vált.

     A felfedezések hatása Európára:

     Az addig központnak számító Földközi-tenger kereskedelme fokozatosan háttérbe szorult. Az új vízi utak az Atlanti-óceánon átvezettek az újonnan felfedezett földrészek irányába. Ennek hatására megváltozott a Nyugat-Európa népeinek élete. Kelet-Európát e változások szinte teljesen érintetlenül tulajdonosokat nevezzük tőkés vállalkozóknak. Ingyen munkások helyett már fizetett munkásokat foglalkoztattak. A tőkésekkel új társadalmi réteg jött létre, a polgárság.

     Angliát ebben az időben a textilgyártás tette nagyhatalommá. A textil alapanyaga a juhok gyapja volt, így fellendült a juhtenyésztés. A földesúr a gazdákkal együtt a földek jelentős részét fűvel vetette be. A legelőket több esetben bekerítették. Ezek a bekerített területek már az ipart szolgálták. A tőkések a parasztokat, akik elvesztették munkájukat épp a textilmanufaktúrákban alkalmazták alacsony bérért (ez volt az egyetlen megélhetésük). Tudni kell, hogy Angliában és Németalföldön az iparosodás a városiasodást is elősegítette. hagyták. Míg Nyugat-Európa az ipar területén ugrásszerűen fejlődött, addig, Kelet- és Közép-Európa inkább a mezőgazdasági termelésre összpontosított.

     A Nyugat versenytárs nélkül ontotta áruit az új gyarmatokra és ez a céhes kereteket felbomlasztotta. Több és olcsóbb árura volt igény. Hirtelen megnőtt a kereslet pl. a textilszövetre. Nyugaton az ingyenmunka megszűnt, míg Keleten a robot és az egyéb jobbágyi szolgáltatások köre bővült. Tehát Nyugaton már a 14. században elkezdődött a jobbágyrendszer felszámolása.

     Épp a 14. századi itáliai városokkal kapcsolatban már megismerkedhettünk a manufaktúra fogalmával. A manufaktúrák a céhekhez képest nem hoztak automatikusan jelentős technikai fejlődést. Az újítás a munkamegosztásban rejlett. A mindössze néhány főt számláló céhes műhelyek helyett olyan csarnokok épültek, ahol egy tulajdonos keze alatt több tucat munkás dolgozott. Ezeket a