Translate

2012. november 4., vasárnap


Az Itáliai és a német Hanza kereskedő városok felemelkedése


     A középkori városok teljesen különböztek az ókori világ városaitól. A korai középkor idején a kereskedelem alább hagyott, s csak a 13. században élénkült meg igazán. A kereskedők és a kézművesek új városnegyedeket alkottak. A városokban hatalmas templomokat, bazilikákat is építettek.  
     A kereskedők máshol is letelepedtek pl. útkereszteződések, folyami átkelő és hidak, várak ill. várhelyek területén. Itt új középkori városok keletkeztek. Az újtelepülések a király vagy a földbirtokosok birtokain keletkeztek, akiknek adót kellett fizetni. Ezért a városi polgárok ellentétben álltak a gazdag réteggel. Sok esetben a városok a nemesek és király közti konfliktusban a királyt támogatták, aminek cserébe az egyes városok az uralkodótól ún. privilégiumokat kaptak.  Pl.: mentesség az adók alól, vásárjog, bíráskodás jog, pénzverési jog, stb. A jelentősebb vagyonnal rendelkező államok ki akarták vívni önállóságukat, ezért gyakran konfliktusba kerültek  az uralkodóval is.
     A középkori városok pl. angol, francia, német és itáliai városok iparosai a 11-12. században érdekvédelmi szervezetekbe, céhekbe tömörültek. A céh az egyazon mesterséget űző iparosok és kereskedők érdekvédelmi szervezete volt. A céh jogait és kötelességeit a céhlevél szabályozta, amelyet a céhládában őrizték. A mesterkönyv tartalmazta a tagok névsorát. A céhes műhely élén a mester állt, aki egyben tulajdonos is volt. A legények a céh felügyelete alatt dolgoztak, ék voltak a mester segédei. A legényeknek európai vándorúton kellett részt venniük, amelyet a céh fizetett. Hazatérve elkészítette a „remeket”, a vizsgamunkát. Ezután vállhatott mesterré. A ranglétra alján állt az inas.
     A céhek feladatai közé tartozott a város védelme, támadás esetén – pl. bástya vagy falszakasz védelme és a sérülések kijavítása. A céhek kötelessége volt a tűzoltás, kül. épületek építése, a rend fenntartása stb.
     A szabad városok élén a városi tanács állt, és a tanács élén a városbíró állt. A 11.-12. században felvirágoztak az Észak-Itáliai városok, ill. a német Hanza szövetség városai. A leggazdagabb városok városállamokká váltak. A leggazdagabb városok köz tartoztak: pl. Genova, Firenze, Milánó, Pisa, Verona, Velence, Párizs, Brugge, Gent, London, Hamburg, Lübeck, Riga, Novgorod stb.

     Az Itáliai kereskedő városok:

     Velence a keresztes háborúk alatt rakta le hatalmának alapjait. Mikor a bizánci görög császárság helyére a latint került (1204), elfoglalta a görög birodalom szigeteit és kikötőit, így a Földközi-tenger környékének ura lett. Sokat küzdött (sikeresen) Dalmáciáért a magyar királyokkal, főleg Luxemburg Zsigmond (1387-1437) magyar király uralkodása idején.
     Velence legnagyobb riválisa Genova volt, de a 13. század folyamán a kereskedelmi versengésben felül múlta ellenfelét. Sőt Genovával együtt megalapította a levantei kereskedelmet. Főleg gabonával, bőrökkel, üveggel, luxuscikkekkel, nyersselyemmel, fűszerekkel kereskedtek. Ezek az áruk nagy vagyont hoztak Velence számára.
     A város élén, mivel Velence köztársaság volt, a doge állt, akinek munkáját segítette a Nagy Tanács.
     Milánó városát kedvező földrajzi helyzete tette gazdaggá és hatalmassá. Uralkodott az Alpok átjáróin és központja volt a Németországból Rómába, valamint keletről nyugatra vezető kereskedelmi útvonalaknak. Erős zsoldos hadsereget kellett tartania, így zsoldos vezérek, condottierek hatalma alá került. Így jutottak hatalomra a Viscontiak, akik nagy érdemeket szereztetek a művészetek és a tudományok ápolásával. Utánuk a Sforzák ragadták magukhoz a hatalmat, de kíméletlen önkényuralmukkal elsorvasztották Milánó erejét.
     Genova Velencéhez hasonlóan keleti kereskedelmének (Észak-Afrika, Kis-Azsia, Fekete-tenger partvidéke) köszönhette fejlődését. Hatalma nem volt tartós, mivel versenytársa Velence a kereskedelem terén legyőzte őt. 
     Firenze Közép-Itália legjelentősebb városi köztársasága. A nyugati tengerpart kereskedelmének volt a központja. A köztársaság a Medici-család főhatósága alá jutott. Medici Cosimo és unokája Lorenzo Firenzét a tudományok és művészetek otthonává avatták.  A „fény és pompa” ellen emelte fel szavát Savonarola Jeromos dominikánus szerzetes, s izgatására a Medicieket el is űzték Firenzéből. Később a nép Savonarola Jeromost is máglyahalálra ítélte. Firenze főleg a posztó kereskedelem térén gazdagodott meg ill. a Mediciek révén kiváló bank hálózattal rendelkezett Európában.





     Dél-Itália a 14. és a 15. században két nagyobb államra oszlott: a nápolyi és a szicícliai királyságra. Nápolyban az Anjou-ház uralkodott, míg Szicílián az aragoniai dinasztia birtokolta. Nápoly a legszorosabb kapcsolatban élt a Magyar királysággal. A 15. szézad derekán kihalt az Anjou dinnasztia, és  Nápolyt is az aragoniai család szerezte meg magának.



     A német Hanza kereskedő városok:

     A 13. században a német kereskedelmi városok egy közös szövetséget alkottak az ún. Hanza szövetséget. A hatalmat a Hanza-városok nagy tanácsa gyakorolta. Több háborút kellett viselni a szövetségnek pl. a Dán királysággal, a Svéd királysággal, a Litván fejedelemséggel, stb. Kb. 200 város volta a szövetség tagja. Főleg Észak-Európa területén a Balti-tenger partja mentén, az Atlanti-óceán keleti partjainál és Közép-Európában (a Német-római birodalom területén) kereskedtek. Vezető városok: Lübeck (Welf Oroszlán Henrik bajor herceg alapította a várost), Hamburg, Bréma, Rostock, Hannover, Köln, Berlin, Magdeburk, Riga, stb. A kereskedelemnek híres lerakatai voltak pl.: London, Brugge, Novgorod és Narva.
     Főleg gabonával, fával, vasérccel, mézzel, borostyánnal, hallal, hússal, állatbőrökkel, állatokkal és bordeuxi borral kereskedtek. A keleti luxuscikkek, nyersselyem, fűszerek és ékszerek ritkábban jelentek meg Észak-Európa piacain.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése