A keresztes hadjáratok

     A 10. század végén a szeldzsuk törökök nagy felháborodást keltettek Európában, amikor elfoglalták Palesztina ás Jeruzsálem (1070-ben esett el) területét.  Mivel a keresztény zarándokokkal a törökök barátságtalanul viselkedtek és az európai kereskedelem sem jutott hozzá a keleti árukhoz, II. Orbán pápa 1095-ben Clermontban meghirdette a keresztes hadjáratot a Szentföldre. A keresztes hadjárattól a keresztény egység helyreállítását várták. Az 1096-ban indított első hadjárat rosszul felfegyverzett, egyszerű emberek, többnyire parasztok szervezetlen csoportjai indultak útnak a remete Amiens-i Péter és Nincstelen Valter vezetésével. Ők el sem jutottak a Szentföldre. A fegyelmezett lovagseregek több úton vonultak: a, Bouillon Gottfried Lotharingiából Magyarországon és A Balkánon keresztül vezette seregét.

                 b, Toulouse-i Rajmund Dalmácián át érkezett Konstantinápolyba.

                 c, Tarentumi Bohemund pedig Itáliából hajózott a Szentföldre. 

     A lovagok serege Kis-Ázsiában legyőzték a szeldzsuk törököket és elfoglalták Edesszát és Antióchiát. Jeruzsálemet 1099-ben (július 15-én) hódították meg. A Jeruzsálemi Királyság élére Bouillon Gottfried került, majd halála után öccse Balbuin. A király hűbéres államai az Antióchiai Fejedelemség, az Edesszai grófság és a Tripoliszi grófság. A szent helyek védelmét a 12. században a lovagrendek (a templomos lovagrend, a johanniták rendje, a német lovagrend) vállalták. Ezt a hadjáratot „véres hadjáratnak” is hívjuk.

     A 12. században megindult a mohamedánok ellentámadása. 1144-ben visszafoglalták Edesszát. Ez váltotta ki a második keresztes hadjáratot (1147-1149). Ebben már uralkodók is részt vettek, mint pl. III. Konrád német és VII. Lajos francia király. A sereg már Kis-Ázsiában elpusztult, ill. Damaszkuszt nem tudták meghódítani.

     Szaladin egyiptomi szultán elfoglalta Szíriát és Mezopotámiát, majd a Jeruzsálemi Királyság ellen indult. 1187-ben a hattini csatában a keresztény lovagsereg megsemmisítő vereséget szenvedett és Jeruzsálem is elesett.

Ennek hírére ismét össze fogtak Európa vezető államainak uralkodói Barbarossa Frigyes német császár, II. Fülöp Ágost francia király és Oroszlánszívű Richárd angol király. A „koronás fők hadjárata” 1189-től 1192-ig tartott. Frigyes Ikoniumnál legyőzte a törököket, de váratlan halála miatt serege szétfoszlott, s Akkon vára alatt néhány ezer német harcos várta az oda érkező angol és francia királyt. Richárd útközben elfoglalta Ciprus szigetét, majd a lovagok közös erővel elfoglalták Akkon várát. Mivel a királyok közt viszály alakult ki, így több eredményt nem értek el, ezért a francia király és Lipót osztrák herceg hazatért. Az angol király csak diplomáciai tárgyalások útján érte el, hogy Szaladin engedélyezi a szent helyek szabad, de fegyvertelen látogatását.

  

     A negyedik hadjárat 1202 és 1204 között kompromitálta a nyugati kereszténységet és a keresztes eszmét. A főleg franciákból álló sereg hajón készült Egyiptomba, de nem tudta kifizetni a szállítási költségeket, ezért Velence azt kívánta tőlük, hogy foglalják el a magyar királyság birtokában lévő Zárát (sikerült elfoglalniuk), majd ostromolják Konstantinápolyt. A város elesett és a Bizánci birodalom egy részén megalapították a Latin császárságot (1204-1261), élén Balduin flandria őrgrófja állt.

     A következő hadjáratra nem kellett sokat várni. A középkor mentalitására jellemző, hogy egyszerű, naiv emberek úgy gondolták, hogy ami nem sikerült a bűnös és önző felnőtteknek, az sikerülni fog az ártatlan, tiszta lelkű gyermekeknek. 1212-ben került sor az ún. gyermekek keresztes hadjáratára, ami ellen az egyház tiltakozott.  A francia gyermekeket szállító hajókon vitték volna a Szentföldre, de a hajók egy része elsüllyedt, ill. az életben maradt gyerekek pedig mohamedán rabszolga-kereskedők karmai közé kerültek Észak-Afrikában. A német gyerekeket a hatóságok még Itália határa előtt hazairányítottak.

     A pápák ennyi kudarc után sem adták fel, s így 1217-ben útnak indult az ötödik hadjárat, amelyben II. András magyar király is részt vett. A magyarok Betszaidánál megverték az egyiptomi szultán seregét, de a táborhegyi erődöt sikertelenül ostromolták. A hadjáratban szintén részt vevő VII. Lipót osztrák herceg és Brienne-i János jeruzsálemi király Egyiptomban bevette Damiette várát, ám a keresztények ezután katasztrofális vereséget szenvedtek, így az 5. keresztes hadjárat is eredménytelenül zárult.

     A hatodik keresztes hadjárat fegyveres harc nélkül több eredményt hozott, mint az előzőek, mivel II. Frigyes császár úgy oldotta meg hadjáratát, hogy egy kis flottával Keletre hajózott, s ott tárgyalásokkal és megfelelő mennyiségű arannyal sikerült egy időre biztosítania a keresztények számára Jeruzsálem, Betlehem és Názáret birtokát, valamint a zarándokát szabad használatát. 1244-ben azonban a keresztesek Gáza mellett vereséget szenvedtek, és ezzel Jeruzsálem végleg elveszett. Csak egy keskeny tengerparti sáv maradt meg, Joppe, Akkon és Antiochia városokkal.

     Utoljára IX. (Szent) Lajos francia király vezetett keresztes hadjáratot a Szentföldre. Először 1248-ban Egyiptomba vezetett hadjáratot, de bekerítették, és seregestül fogságba esett. Csak több év után, hatalmas válságdíj ellenében nyerte vissza szabadságát. 1270-ben Tunisz ellen vonult, de Karthágó elfoglalása után táborában járvány tört ki, amelynek ő maga  is áldozatául esett. Ezután csak az epilógus volt hátra, mert előbb Joppe, majd Antiochia és Tripolisz, majd legvégül 1291-ben Akkon vára is elesett. A keresztes hadjáratok tehát majdnem két évszázados, rengeteg véráldozattal járó küzdelem után eredménytelenül fejeződött be.

     A keresztes hadjáratok szomorú kísérőjelensége volt, hogy a prédikátorok járták a vidéket és a tudatlan embereket arra biztatták, hogy fogjanak fegyvert a hit ellenségeivel szemben.  Sok esetben mivel muszlimokat nem találtak az emberek, a zsidók üldözésével, pogromokkal vezették le szent buzgalmukat.

     A keresztes hadjáratoknak voltak pozitív hatásai is Európára, mivel fellendült az európai fejlődés a keleti kereskedelem és a hajózás hatására. A keletről beáramló luxuscikkek, addig ismeretlen mezőgazdasági termékek kerültek Nyugat-Európába (pl.: selyem, fűszerek, rizs, őszibarack, görögdinnye, citrom) és főleg az itáliai városok felvirágzását okozták, s ennek köszönhetően a dél-európai gazdaság a 12.-13- században fellendült.

A Lengyel királyság megalakulása

     A lengyel törzsek egységét a Piast-család kovácsolta össze a 10. században. A kereszténységet I. Mieszko (969-992) vette fel 967-ben. Központja Gnieznó volt. Utódja, Vitéz Boleszláv (992-1025) küzdelmet kezdett a német terjeszkedés ellen. Sikerrel, mert a római keresztény Lengyel Királyság Európa egyik erős és önálló államává vált.

     Boleszláv halála után a lengyel állam nagy harcban állt a terjeszkedő német-római császárokkal, akiknek hűbéruraságát időként kénytelenek voltak elismerni. A Lengyel királyság több fejedelemségre hullott, mint pl. Nagy-Lengyelország, Kis-Lengyelország stb.

     A 12. század második felében a széttagoltság tovább folytatódott és a 13. század elején már 23 részfejedelemségből állt az ország.  A lengyelek legnagyobb ellenfelei ebben az időszakban: Magyar királyság Halics területének birtoklása miatt, a Német Lovagrend az ország észak-keleti határvidéke miatt.

     Lengyelország akkor kezdett komolyabb szerepet játszani az európai politikában, amikor Wladyslaw Lokietek Sandomierz fejedelme volt. Ő hajtotta végre a lengyel fejedelemségek egyesítését és 1320-ban a pápa engedélyével Krakkóban királlyá koronázták. Az ország ezek után gazdaságilag fejlődésnek indult. Sőt a Magyar királysággal jó kapcsolatokra tettek szert, mivel kellett a magyar szövetség a Luxemburgok igényt tartottak a Lengyel királyságra.

     Lokietek fia, III. (Nagy) Kázmér (1333-1370) lett a lengyel király. A cseh-lengyel ellentét az 1335-ös visegrádi királyi találkozó simította el. Károly Róbert (1308-1342) magyar király, Luxemburg János cseh király és Nagy Kázmér lengyel király találkozóján a cseh király jelentős összeg fejében lemondott a lengyel trónigényéről, a Német Lovagrend pedig visszaadta az elfoglalt kujaviai területeket. Közös gazdasági intézkedéseket is hoztak Bécs árumegállító joga ellen. 1339-ben újabb találkozóra került sor Visegrádon, ahol a Luxemburgokat Károly képviselte. Itt került szóba Lajos magyar trónörökös igénye a lengyel királyságra, Kázmér gyermektelen halála esetén. A megállapodás 1355-ben létre jött.

     Nagy Kázmér előbb a Német Lovagrenddel, majd a litvánokkal állt harcban (Halics birtoklásáért). 1368-ban Kázmér megalapította a krakkói egyetemet. 

     1370-ben Kázmér halálával kihalt a Piaszt-ház férfi ága, s a lengyel trónt I. (Nagy) Lajos (1342-1382) magyar király örökölte. Lajos nem volt népszerű, keveset tartózkodott az országban és nem is védelmezte sikeresen a lengyel területeket. 1374-es kassai privilégiumban a király csökkentette az adót és kötelezte magát arra, hogy csak lengyel tisztviselőket nevez ki. Mivel nem volt fiú utódja, a lengyel trónra lányát Máriát jelölte, de a királyné Hedvig lett, akinek a lengyel nemesség szabta meg, hogy a férje a litván fejedelem a későbbi lengyel király Jagelló Ulászló (1386-1434) legyen. A lengyel-litván unió komoly tényezővé vált az európai politikában. A két országot, mint Lajos idejében Magyarországgal is, perszonálúnió fűzte össze. 1410-ben a grünwaldi ütközetben Ulászló legyőzte a német lovagokat, majd 1457-ben a lengyelek megszerezték a német lovagrend székhelyét Marienburgot, sőt a toruni békében a lengyelek megszerezték Nyugat-Poroszországot és Gdansk kikötőjét, s ezzel kijutottak a Balti-tengerre.

     A 15. században a köznemesség politikai súlya megnövekedett, megalakult a rendi országgyűlés, a szejm. A központi kormányzatot a királyi tanács (senatus) irányította. A 15. század végére Lengyelország rendi monarchiává vált, akinek nagy ellenfele keleti szomszédja Orosz cárság lett.

A Cseh királyság megalakulása

     A 10. század elején jött létre a cseh állam alapja. A központosítás és a kereszténység felvéte a Přemysl család nevéhez fűződik. A csehek Rómát, a nyugati kereszténységet ismerték el, s nem a bizánci irányzatot. Földrajzi helyzeténél fogva a fiatal cseh állam az állandó német támadások célpontjává vált. Erre az időre tehető I. (Szent)Vencel (907-935) fejedelem harca a németekkel, aki elismerte a Szász-ház fennhatóságát és vállalta, hogy birodalmi adót is fizet. Vencel a mai napig legendás alakja a cseh történelemnek.  Az állam tehát már az alakulása idején politikai függésbe került a Német-római birodalommal szemben. Alárendeltségét az is fokozta, hogy fejedelmei a német császároktól kapták királyi koronájukat. Csehország részleges önállóságát évszázadokon megtartotta ugyan, de később a Német-római császárság része volt.

     A cseh fejedelmek 1212-ben az ún. szicíliai aranybulla értelmében megkapták a királyi koronát II. Frigyes császártól. Az aranybulla a csehek számára örökletes királyi címet biztosított. Ezt a címet először I. Přemysl Ottokár (1197-1230) viselhette. A trónon fia, I. Vencel követte, akit halála után I. Přemysl Ottokár unokája és Vencel fia  II. Přemysl Ottokár (1253-1278) követett. Közép-Európa legnagyobb hatalmú ura, a kereszténység és a birodalom védelmezője volt és harcos, hódító politikát folytatott. Ezért szembe került a pápával és a német fejedelmekkel. Megszerezte az osztrák tartományokat, kibékült a lengyel Piasztokkal és Lengyelországnak védelmet ígért. Az osztrák területek miatt háborúba keveredett IV. Béla magyar királlyal, sőt 1260-ban a krossenburgi csatában legyőzte IV. Bélát és fiat.  Ottokár uralkodásának utolsó szakaszában a legnagyobb ellenfele mégis I. Habsburg Rudolf volt, mert mind a ketten igényelték a német-római császári trónt. Ezt helyzetet kihasználta IV. (Kun) László magyar király a gyengébb Rudolfot támogatta Ottokárral szemben. 1278-ban a morvamezei csatában az egyesült magyar sereg és Rudolf serege nagy győzelmet aratott II. Přemysl Ottokár felett, aki az ütközetben lelte halálát. II. Přemysl Ottokár uralkodása idején főképp városok és várak építésében jeleskedett, s ennek köszönhetően fellendült a gazdasági élet a Cseh királyságban.

     II. Přemysl Ottokár halála után a cseh trónt, a fiatal II. Vencel (1278-1305) örökölte. Mint fiatal király leszámolt az ellene lázadó engedetlen nemességgel, sőt azt is elérte, hogy a német-római császárok elismerik felmentették őt hűbéri kötelességei alól. Az ő idején a cseh gazdaság megerősödött, sőt maga a király is nagy gazdagságra tett szert. Ezt annak is köszönhette, hogy a birtokába több ezüstlelőhely került. A királyi hatalom jeléül jó minőségű ún. prágai garast veretett. Támogatta az irodalmat és a művészeteket is. Ügyes politikájának köszönhetően 1300-ban megszerezte a lengyel királyi koronát, majd 1301-ben az Árpád-ház férfi ágának kihalása után  fia, Vencel, számára igényelte a magyar királyi trónt, aki V. László néven 1301-től 1305-ig magyar király volt. 1305-ben meghalt II. Vencel és a cseh trónt fia III. Vencel (1305-1306) örökölte. III. Vencel 1305-től cseh és lengyel király, a magyar királyi koronáról lemondott Bajor Ottó javára 1305-ben. 1306-ban a lázadó lengyelek leverésére sietett, amikor meggyilkolták őt Olmütz várában. III. Vencellel 1306-ban kihalt a Přemysl-ház férfi ágon.

     Přemysl-ház kihalása után a cseh trónra Luxemburg János (1310-1346) lépett. A csehek „idegen királynak” is nevezik, mivel a külföldi események érdekelték. Diplomáciai és katonai sikerei mégis sok hasznot hoztak az országnak. Pl. 1319-1329 között a cseh koronához csatolta Felső-Lausitzot, majd 1335-ig megszerezte a sziléziai hercegség java részét. 1335-ben lemondott a lengyelországi trónigényéről. Fiát, Vencelt (a későbbi IV.Károly cseh királyt) kinevezte morva őrgrófjának 1333-ban, s ezzel a lépésével lényegében rábízta a cseh föld igazgatását is. Sőt támogatta fiát a német-római királyi korona megszerzésében támogatta. Francia származása miatt jó viszonyban volt a francia királyokkal, ezért az oldalukon szállt harcba a százéves háborúban (1337-1453) az angolok ellen. 1346-ban a crécy-i csatában esett el.  

     Luxemburg János után a cseh trónra 1346-ban fia, IV. Károly (1346-1378) lépett. A cseh történelem legnagyobb uralkodója. 1333-1349 között morva őrgróf volt, 1346-tól cseh- és német király, 1355-től német-római császár, 1355-től névlegesen itáliai, 1365-től koronázott burgung király. Vencel a francia királyi udvarban nevelkedett, s ott vette fel a Károly nevet. IV. Károlynak sokat köszönhet Prága. 1348-ban a főváros területét az Új Várossal (Nové Město) bővítette és ugyan ebben az évben alapította Közép-Európa leglátogatottabb egyetemét, a Karolinumot. Prága ekkor kapta Észak-Rómája elnevezést. 1357-ben kezdte építeni a Moldván a híres Károly-hidat. Prágától nyugatra építette meg Karlstein várát.

     1356-ban adta ki az aranybullát, amelyet a Német-római birodalom alkotmányába is belefoglalt, amellyel a császári hatalmat ásta alá a német fejedelmek előtt. A cseh rendek sem akarták elismerni a Maiestas Carolina levelét, amelyben az uralkodói jogkör szélesítését akarta elérni a Cseh királyságban.

     Károly mélyen vallásos és nagyon művelt uralkodó volt, aki öt nyelven beszélt. Maga is foglalkozott írással pl. önéletrajza a Vita Caroli c. és a Legenda Szt. Vencelről c.

     IV. Károly halála után a cseh trónra fia, IV. Vencel (1378-1419) lépett. Már 1376-ban megválasztották német-római királynak, de 1400-ban a rensei gyűlésen elvették királyi címét, és helyébe III. Ruprecht pfalzi grófot választották. Az ő uralkodása idején tört ki a Cseh királyságban a huszita felkelés. Az uralkodó kezdetben nyíltan támogatta Husz János prédikátor és egyetemi tanárt ás tanait, majd később ellentétbe kerültek az ún. bűnbocsátó cédulák miatt. Öccse, Luxemburg Zsigmond (1387-1437) magyar király és 1410-től német-római király, 1419-től cseh király és 1433-tól német-római császár ígérete ellenére Husz Jánost a konstanzi zsinaton 1415-ben eretneknek nyilvánították és elégették. Ezért 1419. júl. 30-án a husziták a huszita ellenes királyi hivatalnokokat kidobtak az ablakból (újvárosi defenesztráció) és kitört a huszita felkelés. A király IV. Vencel utólag ugyan a történteket jóváhagyta, de nem sokára meghalt. A trónra így testvére Luxemburg Zsigmond király (1419-1437) került1419-ben.

A huszita mozgalom a Cseh királyság területén:

     1378-ban a pápai székbe két pápát is választottak. Prága is reagált a római katolikus egyház problémáira és több prédikátor is elkezdte tevékenységét a királyság területén. Ilyen prédikátor volt Husz János a prágai egyetem tanára. Szerinte minden rossznak és elégedetlenségnek a gyökerét az egyházi méltóságok gazdagságában látta. Fellépet a bűnbocsátó cédulák árusítása ellen.  1415. júl. 6-án Huszt, mint eretneket elítélték a konstanzi zsinaton és máglyán elégették.

     Az ítélet óriási felháborodást váltott ki a Cseh királyságban, ennek eredményeként 1419-én kirobbant Prágában a huszita háború (1419. júl. 30-án a husziták a huszita ellenes királyi hivatalnokokat kidobtak az ablakból (újvárosi defenesztráció)). Husz tanítását követték a husziták, amelyek igaz keresztényeknek tartották magukat. Igaz hitüknek a kehely volt a szimbóluma. A husziták programja:

1. Isten igéjének szabadon s a nemzet nyelvén prédikáltassék,
2. az úrvacsora mindkét szín alatt kiszolgáltassék,
3. a papságtól a világi javak vétessenek el, a papság térjen vissza az apostoli szegénységre,
4. a papság közé szigorúbb egyházfegyelem hozassék be.

          A husziták soraiban két irányzat alakult ki: a kelyhesek (zászlajukra jelként az úrvacsorázó kelyhet festették, ők a gazdagabb és mérsékeltebb réteget képviselték) és a táboriták (a városi és falusi szegények, akik a szentföldi Tábor-hegy nevét választották összetartásuk jelszavának. Ők alapították meg Tábor városát, ahol mindenki egyenlő volt.) A husziták jó harcosok voltak, akiket két tehetséges vezér Ján Žižka, majd halála után Prokop Holý vezette őket.

    A pápa és Zsigmond császár meghirdette a husziták ellen a keresztes háborút, a szent kereszt nevében. Sorozatos vereségek láttán a pápa és a császár szembefordította egymással a korábbi szövetségeseket, a kelyheseket és a táboritákat. A magukra maradt táboriak Prokop Holý vezetésével Lipanynál az ún. „testvér gyilkos”csatában 1434-ben döntő vereséget szenvedtek. A huszita tanok azonban tovább terjedtek, Magyar királyságban is éreztetve hatásukat.

     Hunyadi Mátyás (1458-1490) magyar király idején a Cseh királyságban Podjebrád György (1458-1471) uralkodott. Podjebrádra a pápa és III. Frigyes császár egyaránt neheztelt. A pápa a huszitizmusra, Frigyes pedig a német császári koronára váló törekvése miatt. Mind a ketten háborúra biztatták Podjebrád ellen Mátyás királyt. A tíz évig tartó háborúban (1468-1478) Mátyás el is hódította a Cseh királyságtól Morvaországot, Sziléziát és Luzáciát (Lausitzot). 1469-től a katolikus cseh-morva-sziléziai rendek cseh királynak is megválasztották Mátyást cseh királynak.

     Podjebrád György fiait mellőzve II. (Jagelló) Ulászlót (1471-1516) ajánlotta a cseh trónra. 

Felhívás a Czuczor Gergely AI tanulóihoz!

Kedves tanulók! A blogon 4-5 alkalommal a történelemből kérdések lesznek feltéve. Minden egyes körben a helyes megoldók (90% és az felett, vagy a 3 legjobb) 1-s osztályzatot kapnak szorgalmukért. A beküldők közül a legtöbb jó megoldással rendelkező tanuló (esetleg tanulók, ha több ügyes is akad) az évvégén különleges ajándékban  részesül.

1. Milyen ókori népek hozták létre az alábbi városokat?

A, Ur

B, Türosz

C, Babilon

D, Szidón

E, Mohendzso-Daro

F, Büblosz

G, Memphisz

H, Perszepolisz

2. Melyik nép kultúrájából maradtak ránk az alábbi alkotások?

A, Biblia

B, Ipu intelmei

C, Gilgames-eposz

D, Halottak könyve

E, Védák

F, Dalok könyve

3. Melyik nép istene volt?

A, Brahman

B, Ozirisz

C, Tammuz

D, Thot

E, Siva

F, Izisz

G, Visnu

4. A középkor politikai életében rendkívül fontos szerepet töltöttek be a dinnasztiák. Párosítsátok a megfelelő dinasztiákat a megfelelő uralkodókkal!

A, Plantagenet

B, Capet

C, Přemysl

D, Habsburg

E, Luxemburg

F, Valois

1, II. Ottokár

2, I. Rudolf

3, IV. Károly

4, II. Henrik

5, VI. Fülöp

6, II. Fülöp Ágost

5. Mely országok történetéből ismertek az alábbi fogalmak? Magyarázd is meg a fogalmakat!

A, Tümen

B, Kanton

C, Sóhajok hídja

D, Defenesztráció

E, Pomesztye

6. Alább csatahelyeket és azok évszámait soroltam fel. Párosítsd a megfelelő évszámot a megfelelő helyszínnel!

A, 1176

B, 1240

C, 1242

D, 1278

E, 1315

F, 1346

G, 1380

H, 1389

I, 1410

J,1434

1, Morgarten

2, Rigómező

3, Morvamező

4, Néva

5, Grünwald

6, Crécy

7, Csud-tó

8, Legnano

9, Lipány

10, Kulikovó

7. A következőkben a nagy francia forradalom korában élt történelmi személyiségeket kell megneveznetek. Ki volt

A, a gyűlölt „osztrák nő”?

B, XVI. Lajos minisztere?

C, a „megvesztegethetetlen”

D, az emberi és a polgári jogok első megfogalmazója?

E, Capet Lajos?

F, a „jemappesi győző”

G, a „terror arkangyala”

H, a „trafalgári győző”

I, Autun püspöke, Napóleon híres diplomatája?

J, a „felvilágosult zsarnok”

8. Magyarázd meg tömören ezeket a fogalmakat!

a, ipari forradalaom

b, bérmunkás

c, luddizmus

d, chartizmus

e, nemzeti műhely

f, konzervativizmus

g, liberalizmus

h, szabadkőműves

9. Híres mondás, kifejezés a „ te csak házasodj, ó boldog Ausztria!”. Nyilvánvalóan a dinasztikus politikára utal. Az alábbi kérdések ilyen dinasztiákra, uralkodói házakra vonatkoznak.

A, Ki volt I. Jakab angol király anyja?

B, Ki volt I. Jakab fia?

C, Ki volt II. Jakab veje?

D, Hogy hívták a francia uralkodóházat a XVII-XVIII. században?

E, Poroszország melyik dinasztia uralma alá került?

F, Melyik dinasztia tagja volt I. (Nagy) Péter?

10. Állapítsátok meg, hogy melyik mai ország területén találhatók az alábbi földrajzi helyek!

A, Csernovci

B, Krakkó

C, Újvidék

D, Gyulafehérvár

E, Elszász-Lotharingia

F, Fiume

G, Trieszt

H, Anatólia

I, Sévres

J, Lausanne

11.  A két világháború közötti világtörténelem. Mit tudsz az alábbi fogalmakról?

a, a hosszú kések éjszakája

b, bolsevik forradalom

c, a rapallói szerződés

d, New Deal

12. Merényletek a XX. században. Az alábbi dátumok politikai merényleteket jelölnek. Kik voltak az áldozatok? Adjátok meg a „foglalkozásukat” is!

a, 1914. június 28. – Szarajevó

b, 1918. október 31. - Budapest

c, 1934. július 25. - Bécs

d, 1934. október 9. – Marseille

e, 1963. november 22. - Dallas

                                                                 

Kedves tanulók a megoldásokat A4-s papapíron kérem leadni ellátott névvel és osztállyal!Az első kérdéskör megoldásainak határideje: 2012. december 10.

Érdekesnek találom ennek a filmnek is a megtekintését. Mindenképp a hatodikos diákjaimnak a figyelmébe ajánlom! II. Ramszesz egyiptomi uralkodóról szól!

Érsekújvár várának rövid története

     Érsekújvár történelmi-hadászati szerepe a török terjeszkedés kezdetőig nyúlik vissza. Az 1526. augusztus 29-i mohácsi csatavesztés a magyar történelem egyik legtragikusabb eseménye volt. 1541. augusztus 29-én a török sereg megszállta a magyar fővárost és egyben királyiszékhelyet Budát is. Sőt már 1543. augusztus 10-én elfoglalták a törökök az ország másik erősségét, Esztergomot. E sikeres előrenyomulás miatt a Magyar királyság 1526 és 1541 között nem tudott erős végvárvonalat kiépíteni.

      Az ország védelmének érdeke megkívánta egy új védelmi vonal kiépítését mélyen bent az ország területén. A védelmi vonal legerősebb várai: Szigetvár, Kanizsa, Győr, Érsekújvár, Eger, Tokaj és Szatmár. 

      Az érsekújvári erődítményt kétszer alapították. Az első vár 1545 táján épült a Nyitra folyó partján az esztergomi érsek léki birtokán. A léki vár alapítója Várday Pál (1483-1549) esztergomi érsek volt. A vár magyar módra épült, négybástyás és két várkapus palánkvár (castellum) volt. Később Várday halála után Oláh Miklós (1493-1568) esztergomi érsek a várat tovább építette és megerősítette. Róla nevezték el Oláh-Újvárnak. E vár erőssége kb. 300 főt kitevő lovasságból és gyalogságból állott. A vár feladata az volt, hogy megakadályozza a hódoltság terjeszkedését, és védeni a falvakat a török portyázásoktól. 

    

     Sajnos az erődítmény nagyobb katonai támadásnak aligha tudott ellenállni, ezért 1571 nyarán Verancsics Antal (1504-1573) esztergomi érsek és a király biztosai: Salm Miklós, Zserotin Frigyes és Proznovszky Primiszló kijelölték az építendő új vár helyét a Nyitra folyó jobb partján elterülő Gyorok érseki birtokon.  Érsekújvár építői és tervezői az olasz Baldigara fivérek, Giulio és Ottavio voltak. A legmodernebb hadászati elvek alapján felépült szabályos hatszögletű vár csúcsait egy-egy korszerű új olasz rendszerű füles bástya erősítette. A vár feladata nem csak az volt, hogy a közvetlen környéket védelmezze, hanem megakadályozza az oszmán haderő Bécs felé irányuló előretörését. A részben égetett téglából épített várfalak külső kerülete 3 km, a falak 10 m vastagságúak voltak, szélességük 18 m volt. Az erődítést övező 35 m széles és 4,5 m mély vizesárkot a Nyitra folyó vizével töltötték fel. 

     A várnak hat bástyája (Forgách, Zserotin, Frigyes, Császár, Ernő és Cseh) és két kapuja (az esztergomi és a bécsi) volt. Az egyedüli bástya, ami megmaradt az utókor számára a Forgách bástya. Az 1573-ban kezdődő Érsekújvár építése 1580. október 2-én fejeződött be. A vár első kapitánya Forgách Simon gróf lett. 

      Érsekújvár a rendi felkelések ideje alatt is a törökellenes harcok védelmi rendszerének központját képezte, tehát egy időben itt székelt a főkapitányság is. Az 1621. december 31-én megkötött nikolsburgi béke értelmében Érsekújvár királyi erőd lett.

       1662 őszén a Magas Porta hadjáratot indított a bécsi császár ellen, mivel megszegte a zsitvatoroki békeszerződést. Bécs előtt az oszmán had útjában három erős vár állott: Győr, Komárom és Érsekújvár. A törökhad vezetője Köprülüzáde Ahmed pasa volt, akinek a történelem a Fazil (erényes) nevet adta. A török sereg 1663. augusztus 10-én tábort vert a Zsitva folyónál. A törökök létszáma kb. 52 000 fő volt. Újvár védő serege kb. 3000 gyalogos és 500 lovas katonából állt. A főparancsnok Forgách Ádám volt. Az érsekújvári erőd 1663. szeptember 4-én török kézre került. Érsekújvár egyik legrégibb épülete, ami mind a mai napig megmaradt, a Fő téren álló római katolikus templom, amely 1580 körül épült.

      XI. Ince pápa sürgetésére 1684-ben létre jött a Szent Liga. Amelynek döntő szerepe volt abban, hogy Magyarország felszabadult a török uralom alól. Lotharingiai Károly herceg lett az egyesített sereg fővezére. 1685. június 7-én Heister ezredes katonáival körülzárta Érsekújvárt és mintegy 43 000 katonával megkezdte a vár ostromát. Az ostrom irányításával Caprara tábornok lett megbízva, aki 1685. augusztus 19-én elrendelte a haditanács támogatásával az általános rohamot a vár ellen, s rövid csatározás után Érsekújvár 22 évi oszmán uralom után felszabadult.

      Gróf Széchényi György esztergomi hercegprímás Érsekújvárt 1691. október 29-én kiváltságlevéllel városi rangra emelte. E kiváltságlevelet I. Lipót császár 1692. október 12-én megerősítette és jóváhagyta. Széchenyi György fél évvel később 103 évesen elhúnyt, de végrendeletében a magyar végvárak felújítására 180 000 frt-ot hagyott, amelyből bőven jutott Érsekújvárnak is.

     Érsekújvár hadi dicsősége az 1700-as években újra felragyogott, hiszen a Rákóczi-szabdságharcnak az egyik legfontosabb katonai fellegvára lett. A város II. Rákóczi Ferenc fejedelmet támogatta, sőt itt végezték ki az áruló Ocskay László brigadérost is, aki a kuruc sereg egyik legkiválóbb hadvezére volt árulásáig. Érsekújvár feladásával 1710. szeptember 24-én a kuruc világ megszűnt a vármegyében.   A kurucok szerencsecsillagának hanyatlásával Érsekújvár hadi szerepe  is megszűnt, hiszen osztozni kényszerült jó néhány magyarországi vár sorsával, mert III. Károly császár 1724-ben elrendelte a vár lebontását. 

            

Kedves diákok! Egy felhívásom van számotokra! A blogon kérdéseket is felteszek majd nektek. Az ügyes megoldók jutalomra számíthatnak jegyformájában! Várjátok a kérdéseket! Nemsokára jönnek!!! :)